Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1941

Adatok

iskolánk 1941—42. évi történetéhez.

„Hiszek egy' Istenben, ■

Hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

. Hiszek Magyarország feltámadásában!”

Az elmúlt tanévben is ez volt a mindennapi imádságunk. Minden nap gondoltunk a hazára, hős honvédőinkre, minden nap feléjük fordultak gondolataink, hogy lelkünk ne felejtse kötelességeinket. ; - ♦

Nekünk,7 itthonmaradottáknak is vannak kötelességeink e nagy harcban. A reánk maradt munkát'kettős akarattal kell végeznünk, mert csak így segíthetünk az értünk harcolókon, kettőzött örömmel és lelkesedéssel kell dolgoznunk, hogy el ne maradjunk, hogy ők semmiben hiányt ne szenvedjenek.

Tanítványaink ezt megértették és iparkodtak kötelességeiknek megfelelni.

Az iskola életében derű és ború váltakozik. Volt örömünk az elmúlt tanévben, de a bánat és szomorúság sem került el bennünket.

Köszöntöttük Főpásztorunkat a tanítói lélek alázatosságával és bizakodó reménységével, amikor magas kitüntetés érte. Feléje száll szeretetünk, ragaszkodásunk és nagyrabecsülésünk a szenvedésében is. Szívünk minden érzését belefoglaljuk abba a buzgó fohászba: A mindenható Isten tartsa és áldja életét még számos éven át, hogy még soká munkálkodhassék egyházunk és iskoláink javára.

Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöttük dr. Tomcsányi Vilmos Pált, egyházunk és közös képviseletünk felügyelőjét abból az alkalomból, hogy a Kormányzó úr Kárpátalja kormányzói biztossá nevezte ki. Önagyméltósága eddig is kiváló szolgálatot tett nemzetünknek, egyházunknak itthon és külföldön. A megbízatás az önzetlen hazafit a tudóst és szorgalmas munkást állította a magas pozícióba. Istentől áldást kérünk életére és munkálkodására.

Az egyház és iskola egymás kiegészítői. Haladásuk és fejlődésük közös öröm és ünnep. Az elmúlt tanévben a magyar és német egyház újonnan megválasztott lelkészeit iktatta hiva6