Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1941
tudósok, művészek már most tervezgetik. A jövő alapját mindenki ott keresi az iskolában. Lászlóból és Erzsiből lesznek a polgárok, a dolgozó tömegek, a nép, az egyház és az állam ienntartói. Lászlót és Erzsit kell minél tökéletesebb emberré nevelni, hogy tökéletes munkát tudjanak végezni. Minél tökéletesebb lesz a munka, annál inkább fejlődik értelmi, erkölcsi és gyakorlati értéke, mely az országot naggyá, a nemzetet boldoggá és megelégedetté teszi. Ha az iskola vezetősége minél jobban érdeklődik az iskola ügyei iránt és minél többször keresi fel az iskolát és a tanítók úgy tapasztalják, hogy van érdeklődés az ő munkájuk iránt, van áldozatkészség, mellyel elő lehet mozdítani az iskola sikeres munkásságát, akkor a tanító munkássága finomul ízlésben, növekedik mabícióban. Odaadó tudással, fáradhatatlan buzgósággal és megkülönböztetett, finom tapasztalattal igyekszik felkeresni László és Erzsi szüleit, hogy nekik tanácsokat osztogasson, avagy kikérje mindazokat az észrevételeket, amelyeket az emberformálás munkájánál a tanító igénybe vehet. Minél tökéletesebb embert akarunk nevelni, annál tökéletesebbé kell tenni az iskolát. A tudást, a lelkiismeretes munkát, odaadó szeretet csak sorsával megelégedett és valóban képzett tanító nyújthatja. Sorsukkal megelégedett tanítók pedig annál nagyobb számban lesznek, minél megértőbb, áldozatkészebb állam és társadalom nyújtja feléjük segítő kezét. A sorsával megelégedett tanító a hatóság, a társadalom követelésével szemben igyekezni fog hivatásának minél tökéletesebben megfelelni. Mihelyt mindenütt az egész országban megértés, áldozatkészség kíséri a tanító munkáját, nemzetünk erkölcsi, értelmi és gazdasági élete olyan lendülete következik, melyre joggal építhetünk és amelyre művészi ornamentumokat rakhatunk. Iskolánk tanítói kara a jövőben is kéri a múltban hálásan tapasztalt jóakaratot és segítést, úgy a hatóság, mint a szülők részéről. A jövőt, melynek első napja a régen óhajtott béke napján kezdődik, a tanító vállaira kétszeres munkát rak, ezért, mi is kérjük a kétszeres figyelmet és segítséget. A jövő Lászlója és Erzsikéje itt ülnek a türelmes iskolapadokban és vidáman várakozva lesik az eljövendőt. Telítve vannak tudatlan vágyódással és reménységgel s azt hiszik, hogy mindig szebbnek és eszményibbnek kell következnie az életben. A jövő Lászlója és Erzsikéje ott szunnyadnak már az édesanyák kebelén, édes álmukat a tej és vajaskenyér, a szeretet tölti be. A jövő dúsan megkent vajaskenyerét, bőven íolydogáló tejét és a megnemesedett szeretetet kell majd nekünk elő4
