Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1940
és meghittebb családja is lett. A benneélő szeretet mindkettő iránt fokozódott és bearanyozta aranysugarával. Vidám és derűs kedéllyel távozott a boldog otthonából és amikor átlépte az iskolának küszöbét, napsugaras derültségben áradt szét a lélek-prizmában felhalmozott élmények sokasága a növendékekre. A tanítói életben kevés a fény és sok az árnyék. Vannak azonban évszakok, esztendők, amikor bővelkedik fényben s ilyenkor a munka mélyebben szánt és a termés gazdagabb Dex Ferencnek Kétyen két ilyen napsugaras esztendeje volt. A fény és napsugár az ifjú fogékony lelkét, a minden szép és nemesért rajongó szívét csodálatosan megtöltötte. Boldogsága növekedett, amikor felesége megajándékozta egy kis fiúval, kinek egészséges, vidám gagyogása emelte a tanító munkakészségét és lelkesedését. A jó pedagógusnak híre nemcsak a dunántúli szelíd dombok és völgyek közt terjedt, hanem elhallatszott Pozsony városának evang. iskolájába és gyülekezetébe is. 1902-ben, a pozsonyi gyülekezet megtisztelő hívása folytán, a fiatal tanító elbúcsúzott a kétyi gyülekezettől. Nehéz volt a búcsú, mert rövid két év alatt a szeretetnek és ragaszkodásnak erős szálai fűződtek tanító és gyermek, szülők és tanító között. A lelkes tanító ambíciója azonban többre vágyódott. A pozsonyi evangélikus iskola az ő ősrégi hírnevével tágasabb és méltóbb munkakörrel kecsegtette. Ügy érezte, hogy Pozsonyban megtalálja azokat a lehetőségeket és alkalmakat, amelyekkel tudását bővítheti, a lelkében élő képességeket kifejtheti a magyar evangélikus népoktatás jóhírnevének a fokozására. Lelki szemei előtt tündöklőit az ősrégi város fejlett kultúrájával és benne az evangélikusok nemes egyházának nagyszerű munkaterületével és egy életreszóló otthonával. Ezek az illúziók megkönnyítették az elválásnak fájdalmait és eszményi képekkel világították meg a jövő munkakört. A pozsonyi evangélikus egyház elemi iskolájában Dex Ferenc 1902. szeptember elején kezdte meg oktatói és nevelői működését. Szeretettel, lelkesedéssel tanított, sőt tanult tovább. A vele született érdeklődés egyre fokozta és bensőségesebbé tette törekvését, egyre jobbat és többet nyújtott a tanítványainak. A tanterem visszatükrözte külsőleg is a művészi tehetséggel megáldott tanító munkáját. A saját elgondolásai szerint; elkészített szemléltető eszközök hirdették a kiváló pedagógus munkáját. A gyermekek lesték szívből fakadó szavait. Öröm és jókedv sugárzott a tanítón munkája közben és ez átragadt tanítványaira is. Egyenes gondolkodása, egyenes beszéde, rendszerető fegyelmezettsége nevelt és oktatott. Szeretetet sugárzott minden ténykedésében, ezért, férkőzött olyan közel a gyermekek leikéhez, a szülők bizalmához. Két4
