Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1939
eredményét körülöttünk láthatjuk, s azt közvetlenül tapasztalhatjuk. Hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós mit jelentett és mit jelent ma is a magyarságnak, nagyon könnyű feladat megmagyarázni és megértetni a gyermekkel, de maradandó érzéseket ébreszteni a fiatal lelkekben nagyobb feladat és ehhez megint az a bizonyos tanítói egyéniség kell. Horthy Miklós kora történelmileg még olyan fiatal, hogy történelmi kritika nélkül, csak maguk a tények és tettek beszélnek az ő nemzetmentő, nemzetalkotó és nemzetfenntartó magyarságáról. De ezek minden szónál ékesebben hirdetik, hogy a romokból újjáépítő, a szétzüllött, széjjelesett és egymással szembenálló társadalmi rétegeket ismét egybefogó és összetartó, a megcsonkított és sebektől vérző országot talpraállító, új, dacos, a boldogabb jövendőben hívő magyar lelkiséget megteremtő egyéniség áll előttünk. Az ő 20 éves cél- és öntudatos ország- lásának eredménye a magyar Délvidék, Kárpátalja hazatérése az anyaországhoz és evvel a 20 éves trianoni szerződés ellenségeink által örökösnek vélt rendelkezései ellen tiltakozó és azt soha el nem ismerő magyarság harcának győzelmébe vetett rendületlen hitünk. Példaképe a személyes bátorságnak, az óvatos, de mégis magabízó vezéregyéniségnek. Egyéni varázsa, kiegyensúlyozott lelki harmóniája predesztinálják őt arra a tisztre, melyre hűséges nemzete állította és amely tisztet ő még nagyobb hűséggel tölt be a nemzet javára, mindnyájunk boldogulására és őszinte örömére. Éppen ezért az iskola feladata nem lehet más a 20 éves évforduló alkalmával, amikor Kormányzó Urunkról a szeretet, tisztelet és alattvalói hódolat hangján a megemlékezés fáklyáját meggyújtja, arra kérni a mindeneket fenntartó és kormányzó bölcs Úristent: tartsa meg őt a magyarságnak a történelem e nehéz napjaiban teljes erőben, jó egészségben a múlt figyelmeztetőjéül és a. boldogabb, békésebb jövendőbe vetett hitünk teljesedésének vezérlő csillagául. Tanító és tanítvány nem kívánhat egyebet, mint: fényt nevére, áldást életére! Az idő homokóráján tovább peregnek a szemek. Az évekből lassan történelem lesz. Vájjon a mi éveinkről, a mi korunkról mit fog mondani az utókor?! Tőlünk függ, akik a kor tagjai vagyunk. Mi olyanná lettünk, amilyenné neveltek bennünket, az utánunk következőket pedig már mi neveljük. Ezért kell már a népiskolának minden alkalmat megragadni, ha célját elérni komolyan akarja, ezért intenek bennünket megállásra és emlékezésre nagy emberek évfordulói, hogy tőlük, hogy koruk szelleméből, az ő nagyságukból merítsünk formáló és kitartó erőt tanítói és nevelői munkásságunkhoz s rajta keresztül a jobb, a szebb, a boldogabb jövő kialakításához. HERENDI KÁROLY tanító. 7
