Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1939
Ozv. Windt József né sz. Falvay Gizella. Az 1938—39. tanév végével 25 évi munkálkodás után nyugalomba vonult tanítótestületünk érdemes tagja, özv. Windt J'ózsefné szül. Falvay Gizella. Egész szolgálati idejét iskolánknál töltötte s mindvégig igaz lelkiismerettel, szeretettel és odaadással tanított és nevelt. Midőn most az életnek oly határállomásához érkezett, ahonnan már jól esik pihenő lélekkel, gond nélkül visszatekinteni arra a munkamezőre, amely ifjúságának lüktető erejét, élete delének lelkiismeretes kötelességteljesítését látta, s melyet a kezdődő alkony glóriája övezett, kötelességünknek tartjuk, hogy iskolánk története számára megörökítsük és felejthetetlenné tegyük a hű és odaadó munkás nevét. A tanítói pályán hír, dicsőség és gazdagság nem jut osztályrészül senkinek. Ezek helyett azonban egy-egy örömkönny a gyermek szeméből, egy-egy köszönő mosoly, vagy szülői kézszorítás a jutalom. A jó tanítónak nincsen része lármás, büszke hatalomban, de birtokában van olyan kincsnek, mely fejedelmet díszíthetne. E kincs pedig nem más, mint a hála halk könnye. Olyan ritka gyöngy ez, melyért érdemes fáradni és küzdeni, s melyből nyílik az emléknek legszebb virága. Özv. Windt Józsefné sz. Falvay Gizella régi tanítócsalád tagja s így már a fejlődés törvénye szerint is érthető, hogy mindazon tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek a jó tanítói egyéniséget adják. Atyja — Falvay Antal — a Deák-téri iskolának évtizedeken keresztül érdemes tanítója és igazgatója volt. Nagyatyja — Pfitzner János — szintén iskolánknál működött és korának legképzettebb tanítói közé tartozott. Özv. Windt Józsefné tanítónő egész élete és munkássága összeforrt a Deák-téri evang. iskolával. Boldog és gondtalan gyermekéveit itt töltötte. Ifjúságának munkaerejét az iskolának szentelte. Majd boldog házasságának idejében is férjével, néhai Windt Józseffel, a kiváló Deák-téri tanítóval, résztvett az iskola gondjaiban. és örömeiben. Nem szakadt el az iskolától akkor sem, amikor a világháborúban szerzett betegség folytán a kérlelhetetlen halál örökre megszüntette a férfi munkáját, hanem annak nyomdokain haladva lelkiismeretes kötelességteljesítéssel igyekezett az elődök kiváló munkáját öregbíteni és az iskola fejlődésén munkálkodni. 3
