Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1937

Mikolik J. Kálmán emlékezete. Az 1938. április 7-én megtartott Simonyi-emlékünnepen előadta: Gadányi János igazgató. A mélyen érző szívnek egyik legkedvesebb kötelessége megemlékezni azokról, akiket igazán tisztelt és szeretett. A szeretet, mely az egész világot összetartja, mely egyszersmint az emberiségnek legnagyobb áldása; ez a szeretet szólaltatja meg ajkamat, amidőn megemlékezem a budapesti Deák-téri evangélikus iskolák megboldogult tanítójáról, tanárjáról és igazgatójáról: Mikolik Kálmánról. Kant, a nagy filozófus azt mondotta: »Nincs magasabb és nehezebb feladat, amely emberre várhat, mint a nevelés. Az a nevelés, amelynek célja az emberi méltóság s ezzel együtt a világ értelemkimunkálása. Nincs magasabbrendű munka, mint a nevelés, mert ez a munka csak ilüetettségből származhatik.« Ez az igazság hevítette és lelkesítette Mikolik Kálmánnak szívét és lelkét. Boldog volt, hogy alkalom adatott neki a ne­velői tevékenységre, hogy így a Nagy Gazda sáfárjának érez­hette magát és kezének, agyának minden munkáját szeretettel osztogathatta: építve ezáltal Isten országát s benne egyhá­zunknak, hazánknak jövendő boldogulását. Engedjék meg mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a mai alkalommal az emlékezés fáklyáját annak a férfiúnak tiszteletére gyújtsam meg, aki olyan pályán működött, mely tövist terem eleget, de babért alig. A tanítói pályán hír, di­csőség és gazdagság nem jut osztályrészül senkinek. Fény és jólét helyett azonban egy-egy örömkönny a gyermekele szeméből, egy-egy köszönő arcmosoly, vagy egy szülői kéz­szorítás a jutalom. Nem szebb, meghatóbb és lélekemelőbb ez minden más jutalomnál? Mikolik Kálmán is ezen a pályán! működött, azért nem hagyhatott maga után gazdagságot, de annál bőségesebben juttatott szelleme kincseiből s szíve ter­méséből a köréje gyülekezett kicsinyeknek és serdülő leá-l nyolcnak. Az elnyomatás korszakában 1856-ban, amikor minden magyarérzel,mű hazafi megragadta a legcsekélyebbnek látszó alkalmát is, hogy hazánk elnyomói ellen tüntethessen, szüle­tető s a 'keresztségben a Kálmán nevet kapta, mintegy zálogul 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom