Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1933

gyen nevelőjére /^/tekinteni. Más szóval ideált lásson benne, amilyenné válni ő is »szeretne. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy saját életünkkel demonstráljuk azokat az igazságokat, amelyekkel a helyes útra akarjuk vezetni a gyermeket. A példa mélyebbre hat a legékesebb szónál. Nagy előny az, ha a példa jó, de mérhetetlen veszedelem lehet rossz befolyásolás esetén. Mert a gyermek lelke hasonló az érzékeny lemezhez, melyen nemcsak a "fény nyomai látszanak meg, hanem ott maradnak az árnyék sötét foltjai is. S vájjon akad-e olyan istenáldotta »retusáló« aki el tudja tüntetni a gyermek érzékeny lelkén ejtett foltokat ?

Ilyen foltok származnak akkor, ha a nevelő magatartásával csalódást okozott neveltjének. Ha szavai, vagy cselekedetei által leszállította magát arról az eszményi piedesztálról, melyre őt a gyermek a maga hívő leikével állította. Nem is kell súlyosat vétenünk. Elég egy ú. n. elszólásunk, egy társadalmi hazugságon történt rajtkapatásunk, egy következetlenségünk, egy emberi gyöngénk kimutatása ahhoz, hogy elveszítsük varázserőnket. Pedig a cél érdekében a reánkbízott gyermek teljes hoz- zánksímulására, feltétlen engedelmességére van szükségünk. Mert a mai szabadabb nevelési mód mellett is szükség van jaz engedelmesség feltétlen voltára. Azok, akik a gyermekre bízzák, mit akar cselekedni, mit nem, elfelejtik, hogy szabadon csak az akarhat, laki tettéért a felelősséget is képes vállalni.

Az engedelmességre való szoktatás bizony sok türelmet s sokszor szilárd önuralmat, követel. Bár a józanul gondolkozó környezetben felnövő gyermeknek az engedelmesség nem esik nehezére, mégis új és új esetiekben sokszor újabbi figyelmeztetésre szorul. Ez azonban csapongó gyermeki lényéből folyik. A renitensek konokságáért viszont a reáható környezetet (szülő, testvér, pajtás, cseléd, stb.) kellene büntetni. A gyermek csak tükre és hanglemeze a környezetének. Ezt a mondatot oda szeretném írni minden (akár természetes, akár hivatásbeli) nevelő ágya fölé, hogy/ezzel a figyelmeztetéssel keljen és feküdjék az, akit egy olyan alabástrom kiformálására méltatott az Isten, mint amilyen a gyermek ártatlan lelke. A jólnevelt ember vendég jelenlétében fokozottabban ügyel kifogástalan modorára, külsejének intakt voltára. Tekintse 'hát minden ház, minden iskola, a gondjára bízott gyermeket vendégnek, aki felülről jött s akinek kedvéért érdemes l elkünket ünneplőbe öltöztetni, beszédünket letompítani s modorunkat nyájassá változtatni.

Mindez nem könnyű dolog, de sikerülni fog, ha őszintén és okosan szeretjük a gyermeket. Csak a szeretet képes áldozatra,, lemondásra. Mert bizony effélét is követel tőlünk nevelőmunkánk eredményének biztosítása.

A szeretet segít át bennünket azokon az álmatlan éjszakákon, amelyeken talán a megtévedt gyermekünk sorsa fölött

4