Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1916
10 Ha ezek bizonyos százaléka nem is felel meg a kívánalmaknak, mégis azt látjuk, hogy az erős akarat sokat győz le és sok eredményt mutathat fel. 1916 szeptember 13-án jelentkezett az első menekült tanuló. Elöljáróságunk határozata szerint nem kérdeztük nemzetiségét, nem kutattuk vallását, mindegyiket szeretettel fogadtuk iskolánkba, jött légyen Erdélyből vagy Romániából vagy hazánk egyéb veszélyeztetett tájékáról. Valamennyit tandíjmentesnek vettünk fel és elláttuk tanuló- és íróeszközökkel. Egyiknek-másiknak megélhetéséhez is járultunk és ruhanemüekkel láttuk el. A legtöbbje visszatérhetett szűkebb hazájába, de néhányan — különösen a Romániából menekültek — nálunk maradtak a f. iskolai év végéig. Egészségi állapot: A tanítótestület legtöbb tagja megszenvedte a tél sanyarúságát. Tanítványaink közül, különösen a légzőszervek megbetegedése volt gyakori; a tél nedvessége, később a nagyfokú hideg, sok köhögést okozott. A bérházakban előfordult valódi himlő miatt 13 tanulót tiltott ki a tisztiorvos az iskolából, kiütéses hagy- máz miatt 4, kanyaró miatt 27, bárányhimlő miatt 24, vörheny miatt 12, roncsoló toroklob miatt 7, fültőmirígylob miatt 1 és hörghurut miatt 3 tanulót. A 91 eset közül 53 tanuló volt beteg, 21 esetben a családban, 18-ban a házban lakók közül előfordult ragadós betegség miatt jött kitiltás. Dr. Bexheft Ármin isk. orvosunk január hóban élvezett 2 heti szabadságát arra használta fel, hogy a polg. iskola IV. osztályában maga tanította leányainknak az első segélynyújtást, azonkívül 97 tanulót oltott be. Ezért a tettéért képviselőtestületünk jegyzőkönyvi elismerésben részesítette. Ünnepek: A rendes iskolai ünnepeken kívül elhunyt királyunk I. Ferenc József temetése napján, valamint nemes utódja, IV. Károly királyunk koronázásának örömére iskolai ünnepet tartottunk polg. isk. leányainkkal, amely alkalmakkor az igazgató méltatta meg- dicsőült uralkodónk érdemeit és a koronázás fontosságát és lényegét. A március 28-án tartott kis ünnepről más helyt emlékezünk meg. Valahányszor alkalmunk nyílt — és ezt gyakrabban cselekedhetek — megemlékeztünk derék hőseinkről, szegény sebesültjeinkről, beteg katonáinkról. 13 csomagot küldtünk részint a harctérre, részint kórházakba, hogy ezáltal ünnepeljük azokat, akik értünk harcolnak, véreznek, szenvednek. Minden egyes csomag,
