Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1915
6 az elemi iskolában. Elsősorban a gyermek lelki világát, a félelmet, az izgatottságot, az elfogultságot említette. Másodszor kimutatta, hogy a hivatását gyengén teljesítő tanító is tud jó vizsgát produkálni. Ugyanis csak a tanítónak van joga kérdést intézni a gyerekekhez. Ő, aki ismeri tanítványai képességét, tudását, gyenge gyermektől nem kérdez olyant, ami képességét túlhaladja; ellenben az eszes, a jó tanulóval brillírozhat. A vizsgának az elemi iskolában még csak gyakorlati haszna sincs, mert a vizsgái rossz felelet nem befolyásolja a tanuló bizonyítványát, hiszen az már jóval a vizsga előtt készen várja a kiosztás napját. A vizsga ideje 2—3 órára van szabva, mert tekintettel kell lenni a gyermekeknek kétségtelen nagyobb figyelmére esetleg izgatottságára, tekintettel kell továbbá lenni a zsúfolt terem hallgatóságára, illetve néző- közönségére is. A 30 fokos melegben ugyanis sem a tanulók, sem a hallgatók nem bírnák soká s így szó sem lehet arról, hogy minden egyes tanulónak a tudását csak megközelítőleg is bemutathassuk. Ami pedig a tanítók munkája beszámolóját, hivatásuk kötelességének felelősségét illeti, annak elbírálására a legilletékesebb a közvetlen felsöbbség: az egyházi és világi szakkörök, akik hivatva vannak évközben bármikor meglátogatni a tanítót hivatalos munkája teljesítése közben. — Végképpen nem kell és nem is szabad a vizsgát eltörülni. Igen: legyen vizsga is, de ez olyan ünnepféle legyen, amelyben egy-egy édes apróság szaval, az osztály hazafias, vagy vallásos szellemű színdarabot mutat be; énekeljenek a gyermekek valami lelkes, szivet derítő dalt, szóval ünnep, boldog nap legyen az iskolai év utolsó napja — Látod, édes jó uram, én helyeslem azt, hogy Józsinak és Erzsikének az idén nem lesz vizsgája, de lesz ünnepük, amelynek örvend a szegény gyermek is, az ő arcocskáján is megjelenik majd a mosoly, mikor átnyújtják neki a jó emberek ajándékát. A mi édeseink még kicsinyek, csak parányi emberkék, de már most megtanulják, hogy azok akik másokon segíteni tudnak, segítsenek. Milyen szépen, mennyi szívjósággal siet hozzám Erzsiké, hogy az ő kis barátnőjének vegyem meg a fehér ruhácskát; mily örömmel és milyen szívesen vitte fel Józsika azt a fiúöltönyt, amit te vásároltál valami szegény fiúnak. — Mennyivel más vizsga is lesz, mint a mienk volt, amely elmúlt sablonosán; emlékei elmosódtak, mint valami távolban úszó sárga köd. Csak a kellemetlen perceire emlékszem már, a bizonyítványra, a vakációra, osztálytársaimra nem. Józsi és Erzsiké vizsgáján a szeretetnek édes szava nyomot hagy a gyermekek
