Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1914
6 az eddigi „kitűnő“ osztályzatot polg. isk. leánykáink többé nem nyerhetik el, be kell érniük a „jeles“-sel. Elemi- és polgári leányiskolánkban az elmúlt iskolai évben is több nőipariskolai hallgató hospitált és szerzett gyakorlatot a kézimunka tanítás körében, így az elemiben Hromy Berta, a polgáriban Hajnal Margit, özv. Péchy Gézáné, Sujánszky Jolán és Szita Margit, akik pontosságuk, lelkiismeretes munkájok és a leánykákkal való tapintatos bánásmódjuk által a szaktanítónő elismerését érdemelték ki. A háború: Iskolánk és annak növendékei kivették részüket a háborút kisérő mozgalmakban. Iskolánk 1. felügyelő ura 1914. okt. hó 15,-étől 25,-éig művészkiállítás céljaira ingyenesen engedte át a nagy termet; a kiállítást Kirchner altábornagy személyesen nyitotta meg Scholtz Gusztáv püspök, Kaczián János esperes, Broschko G. Adolf lelkész és dr. Mágócsy Dietz Sándor egyházi II.-od felügyelő jelenlétében. A kiállítás, valamint annak tartama alatt tartott három hangverseny szépen jövedelmezett a hadban elesettek özvegyeinek és árváinak. 1914. augusztus hó 19.-én az iskola igazgatója felhívta a volt és jelenlegi tanítványait, hogy a hadbavonultak számára téli holmik készítéséről gondoskodjanak. Az első hívó szóra több mint 30 tanítvány jelent meg s megkezdődött a munka Tanítónőink vezetése, felügyelete mellett szorgalmasan kötöttek, varrtak a leánykák, az eddig oly mellőzött, sőt gyűlölt kötés felvirágozott, hisz jó szivecskéik buzdították a tettre. A fiuk sem maradtak el, ők más módon, másféle adományokkal kívántak segíteni, kedveskedni a hős harcosoknak. Mit és mennyit dolgoztunk, adakoztunk, arról külön statisztikai lap számol be. És hogy adományaink el nem vesztek, arról számos hivatalos levél és az a 100-nál több levelezőlap tanúskodik, melyet részint iskolánk, részint tanítványaink a hősöktől köszönetül kaptak. Karácsonykor és husvétkor külön kedveskedő meglepetésekről gondoskodtak leányaink, hogy katonáinknak is legyenek karácsonyi és húsvéti ajándékaik. Hogy a sok munka miatt leánykáink az előirt kézimunkatananyagot el nem végezhették, az menthető. Előbbvalónak tartotta az emberbaráti munkát a minisztériumunk is, mert rendelettel megengedte, hogy a kézimunka-órákban a tanítványok inkább katonáink számára végezzenek munkát, mint az előirt tananyagot. Miután iskolánk felsőbb hatósága hozzájárult a miniszteri rendelethez, mi is éltünk a kiváltságos idők által adott jogunkkal. Reméljük, ezt minden gondos anya szive szerint is helyesnek ítéli. A hadban megvakult katonáink számára május 22-én ifjúsági
