Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1914

Adatok iskoláink 1914/15. évi történetéhez.

„Kérünk téged Istenünket: Vezesd minden seregünket,

Adj győzelmet, igazságot,

Szép hazánknak boldogságot!“

Ezzel az egyszerű imával kezdtük az elmúlt iskolai év minden reggelét. Minden nap gondoltunk hős seregeinkre, minden nap feléjük fordítottuk gondolatainkat, hogy összes tanítványaink leikébe jól bevéssük ezt a háborús esztendőt és figyelmeztessük őket kötelességeikre.

Nekünk, itthonmaradottaknak is voltak és vannak kötelességeink a háború alatt. A reánk maradt munkát kettős akarattal kell végeznünk, mert csak így segíthetünk az értünk harcolókon, kettőzött örömmel és lelkesedéssel kell dolgoznunk, hogy el ne maradjunk !

Merjük állít ini, hogy ezt tanítványaink megértették és iparkodtak kötelességeiknek megfelelni.

Felügyelet: A háborús év azzal kezdődött, hogy a junius hó végén megtartott képviselőtestületi ülésen Dr. Csengey Gyula úr, isk. 11. felügyelője tekintettel egészségi állapotára és nagymérvű elfoglaltságára állásáról leköszönt. Szándékát a nyár folyamán akkép módosította, hogy egy évi szabadságot kért, mely időre a a képviselőtestület Vécsey Leó egyháztanácsos urat kérte meg helyetteséül, aki ezt a terhet szívesen vállalta. Ő volt iskolánk hű gondozója a bonyodalmakkal telt esztendőben.

Testület: A mozgósítás augusztus hó első napjaiban hadba- szólította testületünk több tagját, még pedig Votisky Zoltánt, a 9. honv. gy. e. hadnagyát, Windt Józsefet, a 9. népfelk. ezred tartalékosát és Dr. Bexheft Ármin főorvost. — Kalma Pál, Lamann György és Pósch Károly népfelkelőket egyelőre szabadságolták. Augusztus hó utolsó napján azonban Lamann György kartárst behívták szolgálattételre és a Vörös Kereszt tudakozó irodájába rendelték, ahol mind mai napig végzi teendőit.