Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1912
Huszonöt év. Huszonöt év a történelemben elenyésző csekély idő, sőt egy- egy emberi intézményben is törpe köz, de az emberi életben mégis évek hosszú sora, hisz az egyes ember egész élete oly rövid ! Erre kell gondolnom, ha megemlítem, hogy polgári leányiskolánk 25 éves múltra tekinthet vissza. Amint iskolafentartó hatóságunk 1883-ban kimondta, hogy az addig egyesített V. és VI. elemi leányosztályt széjjelválasztja s az osztályokat ezentúl I. és II. polg. osztályokká alakítja át, felébredt bennünk a vágy, vajha leányaink nevelését és tanítását bevégez- hetnők s nem kellene sokáig várnunk, amíg teljes polgári leányiskolával bírhatunk. Az óhaj nem teljesült oly hamar, bár a buzgó és lelkes tanítótestület írásban terjesztette fel tervezetét, számításokkal indokolta, hogy egyházunk aránylag csekély áldozattal fen- tarthatja a teljes polg. iskolát, mert olyan nyilvános iskola, amely — mint mondják — „kifizeti magát“, önmagát tartja fenn, hazánkban nem képzelhető; az iskolának általános hivatása is van, amely áldozatot kíván. Négy évig kellett várnunk, amíg végre hő óhajtásunk teljesült. Az 1887/88. iskolai évben megnyílt a III. és az 1888/89-ben a IV. polg. leányosztály. Abban az iskolai évben volt 64, 67, 58, 42 összesen 231 növendékünk; igazoltuk tehát, hogy polg. iskolánk hivatott egy széles körökben érezhető hiány pótlására. A polg. leányiskola tanítótestületéhez tartozott Falnay Antal igazgató mellett Kardeván Vilmos, Mikolik Kálmán, Scholtz Lajos
