Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1910
ELŐSZÓ. Mint minden dolog, úgy az iskolák ügye is haladásnak, fejlődésnek van alávetve. Hazai tanügyünk különösen az utóbbi években tett óriási, szinte szédítő haladást. A forrásban lévő eszmék testet öltöttek és ma már mint valóságra tekinthetünk a teljesen kiépített modern magyar népiskolára. Ezen ténynek a tudatában iskolánk tanítótestülete indíttatva érezte magát, hogy régi, elavult, a mai kor igényeinek már meg nem felelő tantervét elejtve, illetve helyesbítve, egy modern színvonalon álló tanítástervnek adjon helyet. Kiindulásul vettük jelen munkánknál a Közoktatási Tanács országos új tanítástervét, mint normális oktatási tervet. Annak keretében, az abban levő alapelvek szem előtt tartásával s a helyi körülmények s iskolánk speciális helyzetének figyelembe vételével osztottuk be javaslatunkat és készítettük el minden tárgyhoz a módszeres útmutatásokat. Tervezetünk készítésénél még a következő szempontokat vettük figyelembe: Első sorban a nemzeti műveltségnek azon elemeit igyekeztünk beállítani a tervezetbe, melyek a jellemképzés szempontjából fon tosak. A műveltség elemei részben ismeretek, részben képességek. Az ismeretek mind az emberre, mind a természetre vonatkoznak. Kiválasztásuknál az erkölcsi és a nemzeti szempont volt a vezető. A tanítás tárgyait így nevelő-eszközöknek tekintve, mindig arra törekszünk, hogy ezekkel az eszközökkel a jellemképzést előmozdítsuk. A tanulók túlterhelése gondosan kerülendő lévén, főleg arra fektettünk súlyt, hogy az egyes tanítási tárgyak anyagából annyi és oly terjedelemben legyen felvéve, amennyi — a tanítási egységek befejezése után szükséges ismétlések leszámításával, — a szorgalomidő alatt okvetlenül feldolgozható, elvégezhető. A tanítás anyaga minden tárgy köréből 32 hétre szól.
