Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908
8 tartja őt a halál torkában is : ,,Itt állok, másként nem tehetek!“ —;Sa lelki erő e hérosza, e bajnok-óriás otthon családja körében a leg- gyöngédebb, a legbájosabb apa, tele szelídséggel, melegséggel, szeretettel. Ott ül kis gyermeke bölcsőjénél, cseveg kedvesen tündérmeséket, bohóságokat s dúdolja édesen fülébe az altató dalt. — Lelkének egyensúlyát semmiféle megpróbáltatás meg nem ingatja! — Nemzeti hőseink és vértanúink mindegyike a lelkierő egy-egy hérosza. Honszerelmüknél csak lelkűk ereje nagyobb! Meghalnak a honért, csak használhassanak vérükkel is a haza szent ügyének 1 Szivvilágunkat, kedélyéletünket azonban rezgésbe hozza a mindennapi élet tarkasága is. Gyermekkorunkra való visszaemlékezés, a himes rét, a madárdalos erdő, a barátság, a nyíló virág szin- pompája mind alkalmas arra, hogy az érzések egész skáláját kiváltsa szivünkből. — Népek életében sokszor nagy hullámzásban nyilvánul kedélyélet hatalma. Előidézője lehet az öröm, amely egy egész népet, nemzetet ér. Felidézheti a bánat, a keserűség, az elnyomatás, a szabadságvesztés. Fényes példa a 48 as évek nagy eseményei, amidőn az egész magyar nép mint egy ember, a haza megmentésére sietett s a haza oltárára tette: vagyonát és életét! A lélek belső ereje, kedélyünk hatalma tehát rendszerint uralja érzelmeinket, irányítja elhatározásunkat, vezet bennünket cselekvéseinkben, tetteinkben. Ez acélozza meg izmainkat a napi élet fáradalmaiban; ez tesz kitartóvá a kötelesség lelkiismeretes teljesítésében. Ez hevít nemes célok elérésében; ez bátorít, lelkesít a nagy harcok tüzében. Ez emeli egész valónkat oly erkölcsi magaslatra, ahol tisztán, mocsoktalanul megmarad emberi méltóságunk. — Ahol ez az erő hiányzik, ott nincsen erkölcsi érzék. Ott beáll a züllés, a bűnbeesés, az elbukás, a megsemmisülés. A szivképzés, a kedélymélyités hosszú utján most már az első szentély a család. 0 első kertésze e kényes növénynek. Amint ő ápolja, amint ő öntözgeti a szeretet harmat-nedvével, úgy termi majdan gyümölcseit. S e felelősségteljes munkában az első szerep az anyának jut. Amit ő ir a gyengédség és szeretet arany-irónjával kis gyermeke leikébe, az megmarad ott kitörölhetetlenül. S amit az anya gyermeke szivvilágának nemesítésén, finomításán elmulaszt, azt nem pótolhatja azután már a világon senki; aranyokkal és gyémántokkal az vissza nem szerezhető. E felelősségteljes munkában az anyának természetes eszköze a szeretet. Szeretettel öleli gyermekét keblére. Gondozza, ápolja, óvja, védi. Ott ül este kis gyermeke ágyánál s édes hangon énekli
