Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907
13 feltalálni szívét. Ezt a nagy, hatalmas, alkotó, teremtő emberi szervet csak akkor látnám, ha az emberek jártukban-keltükben az útón-útfélén vennének észre minden bajt, fájdalmat, szenvedést, nyomort és — ott rögtön kinyújtaná mindenki, akinek mentésre elég erős karja, jócselekedetre elég kedvező körülménye van, a segítő kezét s nem törődve azzal, újságba kerül-e érte a neve, vagy sem, rögtön segítene csak azért, mert az ő élő lelkiismerete, az ő embertársáért szeretettől dobogó szíve nem nézheti, nem tűrheti embertársnak a szenvedését. Ezt a nagy, hatalmas, alkotó, teremtő emberi szervet — a társadalom szívét — csak akkor látnám, ha az egész társadalom — egyeseiben és sokaságában — attól az igazi humánus szellemtől volna áthatva, hogy ... az erősebbeknek, a boldogabbaknak, a szerencsésebbeknek nem szabad tűrniölc, hogy körülöttünk szenvedés, ínség, nyomor üssön tanyát; s a társadalom egészének sem szabad tűrnie, hogy a gyengébbek, tehetetlenebbek, körülményeikben szerencsétlenebbek a társadalom kebelén kegyetlen elhagya- tottságba fúljanak . . . Mivel ez az igazi humanitásnak, az igazán humánus társadalmi szellemnek a lényege s mivel ez a lényeg, a mai kornak a humanizmusra vonatkozó jelszavai is csak üres, hangzatos jelszavak, tehát üres frázisok, amelyekkel szemben jogosult a komoly elkeseredés és jogosult, sőt kötelességszerű az afölött való elmélkedés, hogy mi módon, miféle eszközökkel lehetne a hangzatos jelszavaknak erre a sivár időszakára egy jobb kornak a hajnalát elővarázsolni ? Annál jogosultabb s annál kötelességszerűbb ez a kérdés a mi szempontunkból — tanító, oktató, nevelő osztálynak a szempontjából, — mivel sajnosán tapasztaljuk, hogy korunknak ezektől a hangzatos, de üres jelszavaktól irányított szelleme már erősen ostromolja a mi területünket is, az iskolai és családi nevelés szentélyszerű területét is. Tehát nekünk a jelenen való szomor- kodás mellett még afelett is félve kell aggódnunk, hogy ez az üres, tartalmatlan irányzat a reánk bízott legdrágább értéket is — a jövő nemzedék szívét, lelkületét, gondolatvilágát is — a maga számára rabolhatja el. Nézzük tehát, mi hatása észlelhető már eddig ezeknek a társadalmi hangzatos jelszavaknak a családi és iskolai nevelésre, tehát a jövőért végzett mi munkánknak egész sorsára. Nem is kell valami behatóbb vizsgálódás tárgyává tenni a
