Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1906
Lux Ede f 1844-1907. Másodszor sem nyílnak még a tavasz virágai azon a sir- halmon, mely a múlt évben oly hirtelen elhunyt. Alex Albert földi maradványait takarja és már ismét betért iskolánkba a halál angyala, ezúttal Lux Edét kívánva áldozatul. Váratlanul ragadta ki őt közülünk a kérlelhetetlen halál; úgyszólván a munka teréről szólította el. Délután még tanít, virradóra már az enyészet birodalmában van. ügy látszik, a hálál is tiszteletben kívánta tartani áldozatát; midőn bekopogtatott hozzá. Hasonló akart lenni a megboldogultnak egyik főjellemvonásához: rövid, kimért, de tartalmas A tavasz kezdete volt, a fák már rügyeztek, mikor köriil- álltuk koporsóját de madárdal még nem verte fel a temető csendjét. Azóta himes szőnyeg borítja a mezőt; szomorú özvegye, szerető kartársai és hálás tanítványai könyétől áztatott virágok illatoznak sírja felett. De lássuk őt még egyszer! Elevenítsük fel emlékezetét, amelyből sok igaz gyöngyöt szedhetünk a tanügy koszorújának díszítésére. Lássuk őt mégegyszer, akinek szive a mienk volt, aki egy jobb és szebb jövő érdekében érettünk és velünk harcolt! Lux Ede 1844. június 9-én Felkán (Szepes m.) született, hol atyja városi kapitány volt. Az elemi iskolát szülőhelyén, a középiskolát Késmárkon és Epesjesen végezte. A tanítóképzőt Nyíregyházán kezdete, Felső-Lövőn folytatta és fejezte be, hol 1864-ben kitűnő oklevelet nyert. A tanítóképzőből kikerülve az Adametz-családnál Möltenben (Ausztria) vállalt nevelői állást, melyet két évi sikeres betöltés után a budai tanítói állással cserélt fel. Négy évi buzgó működés után 1870-ben a pesti magyar és német ev. egyházközségek által fen- tartott Deák-téri iskolához választották meg, hol eleinte a II. később, egészen haláláig a 1Y. fiúosztályt vezette.
