Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1903
1? időrész he is nyúlik az asztallap alá, akkor az íráshoz nem kell elöreliajolnia, ami igen íngy előny, de viszont, az ilyen padban ielállani nem lehet. Igazán jó pad csak az olyan lehet, amelyiknek megszerkesztésénél annak a tanulónak a testméreteit, különösen a lábszár, s az egész test magasságát, figyelembe vették, amelyik számára a pad készült. Az iskolákban mindenütt annyira különböző nagyságú tanulók vannak együtt, hogy 8—10 féle külömböző nagyságú padot kell a külömböző magas tanulók számára készletben tartani ; sőt egy egy osztályban is 3 — 4 félére lesz szükség. A padokat rendesen méreteik szerint számozzák (1-es, 2-es stb. számú pad) s vagy magán a pádon, vagy egy táblázatban feltüntetik azt is, hogy az illető pad milyen magas tanuló számára lesz alkalmas. így aztán elérhetni azt, hogy hamarosan megmérve egy-egy osztály tanulóit, mind a testük méreteinek megfelelő padokba ültethetek. A nürnbergi iskolákban azért minden tanterem falába egy mérő- léez van erősítve, amelynek segítségével bármikor (rendesen fél- évcnkint) megmérhetik az összes növendékeket. Ami a padok szerkezetét illeti, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy az ülőrésznek s a háttámasztéknak olyan vájulatokkal és domborulatokkal czélszerü készülnie, hogy a padban ülő tanuló testéhez tökéletesen hozzáilleszkedjenek. Legjobbak a kétüléses padok; nemcsak azért, mert ezekből minden tanuló kijöhet a többiek zavarása nélkül s viszont a tanító is mindegyikhez hozzá férhet, de főképen azért, mert ezeket úgy lehet készíteni, hogy az ülőrészük az asztallapot elérje vagy épen az alá is nyúljon, ami az Íráskor szükséges. Az ilyen padban ugyan lehetetlen felállni, de ez kétüléses padnál, amelyből a tanuló feleléskor oldalt kiléphet, nem baj. Iskolánk részben máris ilyen kétüléses padokkal van felszerelve. Ahol pedig egyelőre még a régi padokat tartottuk is meg, ezek helyébe 1—2 év lefolyása alatt szintén uj, és minden tekintetben tökéletes padokat fogunk beszerezni. Olyan szerkezetű padot, amelyben a tanu'ó hibás testtartása teljesen lehetetlenné volna téve, nem ismerünk. És ha vannak is a padokra erősíthető eszközeink, különböző szerkezetűit, n. „egyenestartók“, a melyeket a nürnbergi kiállításon is lehetett látni, ezek használata nagyon is kényelmetlen és mégis csak bizonyos hibás testtartásokat tesz lehetetlenné, mig másokat megenged. Nem marad más hátra, mint a testtartást állandó figyelemmel kisérni s adandó alkalomkor azonnal figyelmeztetni, s a helyes testtartásra megtanítani a tanulót,. Ez az iskolában a tanítók, tanárok, otthon a szülők feladata. Ismételt figyelmeztetés sokszor igen szép eredményre vezet. Még fontosabb azonban, hogy a tanulót ne kényszeresük a sokáig egyhuzamban való ülésre. Ha időnként változtatja a tanuló helyzetét, az írást pd. olvasás váltja fel. vagy épen az óraközökben
