Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1902
JVyole, uagy kilenc órakor ke^djük-e télen a tanítást ? A múlt cleczemberben, midőn a tél kissé szokatlan ridegséggel jelentkezett s a hőmérsékletet 10 — 14o-ra szállította le, jelent meg egyik estilapunkban egy levél, melynek panasza bár tárgya nem volt új, sokak előtt jogosnak tűnt fel s minthogy összes lapjaink arról tudomást vettek, a székesfőváros lakosságát két táborba osztá. A levél — sajnálom, hogy szószerint nem idézhetem — azt panaszolta, hogy a szegény gyermekeknek ebben a zord időben már kora reggel, *|28-kor, mikor az apa meleg ágyában még másik oldalára fordul, kell elhagyniok a szülei házat, hogy pontosan az iskolában lehessenek. Ez lelketlenség az iskola részéről, mely nem tekintve a gyermekek zsenge korát, őket meghűlésnek teszi ki stb. Ha úgy, egyszerűen tekintjük a valót, a mint az apa azt előadta, igazat kell adnunk neki, mert néha valóban sajnálatra méltóknak tűnnek fel azok a kis bogarak, kiket édes álmukból többnyire csak keményebb szóval lehet öntudatra ébresztenünk, kiket félig álmukban öltöztetnek, megreggeliztetnek s küldenek a legzordabb időben, fs — 348-kor, hogy reggel 8-kor pontosan az iskolában lehessenek. Kinek ne esnék meg a szíve, különösen a gyengéd leánykákon, ha azokat 10 — 14 fokos hidegben dideregni látja amint sietnek szegénykék tipegő lépésben, hogy lábacskájuk ne fázzék annyira?
