Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1902

fib átok iskoláink ez évi történetéhez

Egy újabb év loforgása után iskolánk viszonyairól és állapotáról ismét rövid kimutatást nyújtván, fájó szívvel kell jelentésünket kezdenünk, mert szomorú emlékek fűződnek a lefolyt évhez, amennyiben a kérlelhetetlen halál ismét kiszemelte áldozatát és elragadta egyik hű és kedves kartársunkat: 2>ittmann JJmai rajztanárunkat, a tanítói pályán folytatott 55 évi szakadatlan buzgó munkálkodás után anélkül, hogy a végzetteljes pereznek közeledtét esak sejthettük volna. Mározius idusán még velünk együtt ünnepelte a szabadság felvirradásának napját és már azon hónap 20 án megszűnt dobogni azon szív, melyben a tanítványok iránti szeretet lángja szakadatlanul dohogott; elnémultak az ajkak, amelyek a serdülő leány növendékekben a szépmüvészet iránti érzéket ébresztők és ápolák, megmerevedett az az ügyes kéz, mely oly sok szép rajzot, viz- és olajfestményt alkotott. Igénytelen alakja egyszerű modorát tanusítá, melynél fogva soha sem kereste az alkalmat, hogy művészetét ragyoghassa, hogy soha nem lankadó tevékenysége, szigorú pontossága, kifogyhatatlan türelme, ritka kötelességérzete kellő elismerésben részesüljön. Hadd nyújtsam legalább holta után az elismerés koszorúját, midőn életrajzának főbb adatait a következőkben közlöm.

Idegen földön, Bécsben, született 1828-ban decz. 14-én. Atyja ott akadémiai szobrász volt, ki a harminczas évek elején megbizatván a régi vigadó szobrászati munkáinak készítésével, nagyszámú családjával Budapestre költözött Dittmanunk tehát már itt végezte iskoláit, azután Laudon hires rajztanár oldalán kiképezte magát a rajzban, úgy hogy már 20 éves korában a fővárosnál mint rajztanár nyert alkalmaztatást, vnely állásában többekkel együtt táradozott a főv. iparrajziskola megalapításában. 1848-ben ösztöndíjat is kapott, hogy tanulmányait a külföldön folytassa; de kitörvén a szabadságharc, viszonyai a honmaradásra kényszeritették, hogy mint családfentartó elaggott szüleiről és 11 testvéréről gondoskodhassék. Folytatta tehát fáradhatatlan buzgalommal rajztanári működését és hogy nem sikertelenül, bizonyítja tanítványai nagyszáma, többek közt Lechner Ödön műépítész, Széchy J. szobrász, Ullmann Gyula műépítész Konkál N. festőművész. Gyülekezetünk 1867-ben hívta meg a rajztanitói állásra. Nem érdektelen tudni, hogy ezen állásban csak 3 elődje volt, habár a külön rajztanitói állás már a múlt század elején kreáltatok, midőn a hires Schedius L felügyelő és Hoffmann Pál rektor