Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1901

15

elismerés- és megünnepeltetésre, még pétiig első sorban azok részéről, kik ezen nemes munka gyümölcsét legközvetlenebbül élvezik t. i. az egyház tagjai, a szülők és gyermekeik részéről.

Ámde úgy vagyok meggyőződve, hogy a hivatott tanító és nevelő' férfiúnak fáradalmas munkája nemcsak a közel állókra árasztja áldását, hanem kiterjed annak jótékony hatása a távolabbi körökre is, a közegyházra, melynek buzgó tagokat s a hazára, melynek lelkes fiakat és hazafias szellemű honleányokat nevel.«

Nt. Scholtz Gusztáv budai lelkész úr pedig a következőket írja : »Élénk emlékezetében áll egyházunknak Tele. Uraságod rokonszenves személye, ki — rövid időn ugyan, de áldásosán, — nehéz körülmények között ugyan, de mindig „szinarany“ jellemmel, buzgósággal és eredménynyel viselte körünkben hivatalát s hálásan csatlakozunk a nt. pesti egyház híveihez, kik jubiláló tanárukat elismerésükben oly fényesen részesítik«. Ezeknek az érdemeknek elismerését akarta azon megható ünnepség is kifejezésre juttatni, melyet tiszteletére rendeztünk s mely a következő- képen ment végbe.

Az ünnepségen, mely az ev. főgymnasiumnak ez alkalomból szépen feldíszített nagy termében folyt le, nagy számú és díszes közönség jelent meg.

Ott voltak : a presbyterium élén Fabiny Gyula, dr. Wagner Géza, dr. Mágócsy-Dietz Sándor, dr. Haberern Pál, Walther Ágost; továbbá Horváth Sándor és Schranz János lelkészek; a kultuszminiszter képviseletében dr. Verédy Károly kir. tanfelügyelő; a Lulher-társaság részéről Zsilinszky Mihály államtitkár; a tanítók orsz. bizottságát pedig Lakits Vendel képviselte stb.

Az ünnepélyt a polgári leányiskola növendékeiből alakult daloskor szép üdvözlő éneke nyitotta meg, mikor a jubiláns a terembe lépett s lelkes éljenzés közben az emelvényen helyet foglalt.