Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1901

cJcvíiOfánít ünnepe.

Mielőtt a lefolyt iskolai évtől búcsút vennénk, lehetetlenség meg nem állapodnunk s vissza nem tekintenünk azon fényes ünnepségre, mely az elmúlt tanévei iskolánk történetébe arany betűkkel iktatta be.

Falvay Antal, iskolánk igazgatója ugyanis ez évben töltötte be tanítóskodásának 40-ik s igazgatói működésének 25-ik évét, mely alkalomból a tanítványok ezrei, az egyház, a kartársak s a nagy számú tisztelők méltóképen juttatták kifejezésre szeretetüket, hálájukat, nagyrabecsülésüket azon ünnepség által, melyet f. évi május hó 10-én d. e. ‘/2ll órakor rendeztek szeretett igazgatójuknak, a nevelés fáradhatatlan bajnokának, illetve a szerető kartársnak tiszteletére.

A szeretett és hála ünnepe volt az.

A szeretet ünnepe volt, mert egy begyűjtötte mindazokat, kiket e szent érzelem kapcsa fűz az annyi sok éven át szeretet árosztó mester egyéniségéhez; egybegyüjtötto, hogy vele együtt megrengjenek el a múlton. A szeretet ünnepe volt, mert örömkönnyeket facsarva szemeinkből, önzetlen szeretettel töltötte el sziveinket s maradandó kedves emlékeket hagyott leikeinkben.

De a hála ünnepe is volt az, mely, egyrészt felejthetetlenné tette a 40 évi áldásos működésnek évfordulóját, másrészt oly erkölcsi emléket állított a munkás élet emlékére,