Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1898

B)

Adatok iskolánk ezévi történetéhez.

A midőn iskoláinknak az 1898 9-iki tanévben lefolyt életévről a következőkben jelentést teszünk, és ismét azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy működésünk eredményeinek fejlődéséről újabb tanúbizonyságot tehetünk, hálatelt szívvel magasztaljuk Istenünket, ki mindeddig segítséggel volt nekünk és munkánkat áldásával kiséré, ha bár szomorú emlékek is fűződnek a lefolyt évhez.

Alig hogy befejeztük volt a beiratásokat és rendesen megkezdhettük a tanítást, szept. 10-én gyászba borult az egész világ, midőn azon megdöbbentő hírt hozta a villám, hogy a szabadság- megszentelt földjén, Genf városában, a legaljasabb orgyilkos kéz verte által a legnemesebb szivet, mely valaha hazánkért dobogott. Vérző szívvel, könnyező szemmel vette növendékeink serege is feledhetetlen királyasszonyunk, felséges Erzsébet királynénk tragikus halálának hírét. Megható volt tanítványaink zokogása szeretett királyné emlékére szeptember 21-én tartott gyászünnepén, mely alkalommal az igazgató szívhez szóló beszédben emlékezett meg az elhalt Nagyasszony életéről s kegyeletre és hazaszeretetre buzdította az ifjúságot.

Az ünnepélyt egyházi chorállal kezdtük és az emlékbeszéd után szavalta Vetsey Gizella: „Megyilkolták a királynét“ czimii költeményt, Element M i c z i: „A magyar nemzet gyásza,“ Bretz Ilonka: „Királyasszony kertje“ ez. költeményét; Engel Róza „A természet barátja,“ Bichlingmayer Karola: „Csak egy“ ez. költeményt, Kern Margit: „Két fájdalom“ ez. költeményt, Guttmann Hedvig: „Erzsébet halála“ ez. költeményt, és Radvány Mariska meghatóan imádkozta Sántha