Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888
19 meg kell tartani, ne legyenek a nők tudósok. Okosan gondolkodó szülök nem jönnek zavarba a fölött, hogy milyen képzésben részesítsék leányaikat. Bizonyára olyan bajt, mely nem haladja meg anyagi erejüket, hanem úgy a fizikai mint a szellemi tehetségeiket, hajlamukat, természetüket kielégíti. Soha se vetkőzzék ki nőiességéből, méz akkor s m, ha elhagyja a szülői házat, gondoljon önérzettel és megelégedéssel Rousseau ezen szavaira: Mindig olyanok lesznek az emberek, amikké az asz- szonyok teszik. Hogy azonban az emberek nagyok és erényesek legyenek, úgy tanítsák a nőket nagyságra és erényre. És immár tárgyunk befejezéséhez értünk. Reméljük, hogy azok, ii kik érdekkel olvasták, egy-egy életképes szemecskét találtak benne, mely, ha jó talajra esik, gyümölcsözni fog. Jó iskoláztatásra, a hol lehetséges: szakképzésre utaltunk, figyelmeztettünk, hogy ne lepjék el a középiskolákat és egyetemeket és végezetére ha nem is akarunk a kézműipar zászlóját fennen lobogtatni mégsem tehetjük le a tollat a nélkül, hogy a közmondás ama igazságát: „A kézmives mindig keres“ felemlítsük. Jó lélekkel tanácsolhatjuk a polgári osztályhoz tartozó ifjaknak, hogy tanuljanak meg valamely mesterséget, mivel mostani korszakunkban, a kormány, a sajtó, a tudomány és művészet a polgárság fenntartására és emelésére törekszenek, holott más téren aggasztó módon mutatkozik a túltermelés és a pályázók tömén- telensége. Hisz annyiféle az iparág, hogy egyik másik megválasztása nem lehet nehéz. Régente csak a tudósok, földmivesek, katonák és főurak osztályát ismerték. Akármely életpályára szánjuk is gyermekeinket, vagy akármelyikét választják önmaguknak: soha se feledkezzenek azon kötelességekről. melyeket teljesiteniök kell a társadalom és haza iránt, melynek virulása polgárainak életre valóságától függ. Kurz Sámuel. 2 *