Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888
10 a lányokat is oly pályára tereljük, mely természetüknek, vagyis rátermettségüknek, tehetségüknek megfelelvén, őket igazán boldoggá teheti? Oh, mily boldogok volnának a szülök első sorban, ha mindenha sikerülne nékiek, magzataiknak szerencséjét megállapitni! --- A jót azonban akarnunk kell, meg kell kísérlem; nézzük, hát ha a következő útmutatásokkal is közelebb jutunk ama nagy fontosságú czél felé, melyet elérni oly forrón óhajtunk. Fogjunk hozzá szeretettel, hittel, egész bensőnkkel és az áldás nem fog elmaradni. Mindenekelőtt a gyermek tehetsége legyen mértékadó az életpályaválasztásnál. Ennek megítélésére tán biz a szülők hivatvák első sorban? Kend szerint így kellene lennie, de kérdjük: a legkülönbözőbb állásokban levő szülőkről lévén szó, — vájjon ismeri-e minden szülő gyermekét valójában, abban a mértékben, hogy minden tétova nélkül határozhassanak fölötte? Vehet-e magának az alantas hivatalnok, szolgálatot tevő egyén annyi időt, hogy gyermekeit igazán tanulmányozhassa ? — bir-e minden körülmények között azzal a kellő megfigyelő tehetséggé’, mely itt nélkülözhetetlen? Nincs-e ama nagykereskedőnek fontosabb dolga, mint az, hogy fia fölött valóságos buvárlásokat vigyen véghez, avagy feltehető, hogy ő, ha este fáradtan, gonddal m telt fővel hazajön a családi körbe, hogy most nem inkább kis szóra. jzást keres a napi fáradalmak után? — Avagy nincsenek e olyanok is, kik vagyonuk külső fényüknél fogva annélkül, hogy sokat gondolkoznának, a fiút, úgyszólván születése napjától fogva bizonyos pályára mintegy praedestinálták ? Egyik vagy másik figyelmeztetés a fiú hiányait illetőleg nehezteléssel fogadtatik: „majd megváltozik, ha öregebb lesz, — az esze is megjön!“ Pedig, de sokan meggyőződhettek már arról, hogy bizony hiába várakoztatott magára ama nagy ész! Mi történjék tehát, hogy ezen érintett bajon segíthessünk? Amellett, hogy az ember, a szülő másokkal, rokonokkal, ügytársakkal, üzletbarátok-, gyárosokkal stbvel érintkezik, talán az iskola sem lesz fölösleges valami, melynek szava nem lehet utolsó a dologban. Nem követelheti ugyan, de annyi csak áll, hogy az iskola a szülői ház mellett a legtermészetesb tényező, mely hivatva van, gyermekedet nemcsak ama ismeretekbe bevezetni, melyek a megélhetésre ma okvetetlen szükségesek, hanem azon oknál fogva is, mivel az iskola a gyermekedet 6 éves koráto! fogva, a te segítségeddel neveli, figyelemmel kiséri minden léptét, úgy, hogy igy, ha csak közvetve is, mégis segédkezik gyermeked jövőbeli hivatásának megalapítására. A mint a bevezetésben igaz örömmel felemlítettem egy orvosapát, hasonlóan áldom még ma is ama ifjukorombeli lelkész emlékét,
