Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
Család és iskola Okulva a múlton s használva a jelent: Nevelj a jövőnek! Társadalmi intézményeink hosszú lánczolatában a család és iskola kiválóan fontos helyet foglalnak el. Amaz a törzs, ez annak hajtása, mely csak akkor lehet életreképes és termékeny, ha az anyatörzszsel a legszorosabban összeforrt. Nagy és szent a feladat, melynek megoldása mindkettőjükre vár, s a mi czélszerüen csakis összhangzó értelem mellett s vállvetett működés árán sikerülhet. Nem pusztán természeti szükség alkotta a családot; maga az Ú r volt az, a ki e legbensőbb és legnemesebb szövetséget ember és ember közt szerzetté és felavatta, midőn ekkép szólt: „Gyümölcsözzetek és sokasodjatok és töltsétek be a föIdei. és hajtsátok azt, birodalmatok alá!“ — De midőn az ember, követve ez isteni parancsot; mely őt az Alkotó munkájának osztályosává teszi, a jövő társadalom számára újabb sarjadékokról gondoskodik: magasztos feladatának csak egyik, és pedig csupán kisebbik részét oldja meg. Nem elég, hogy a gyermeknek csak életet adjon ; gondoskodnia kell annak fenntartásáról s testi és lelki neveléséről is. Mert minden más élő lény — pusz. tán a természet gondozására utalva is — azzá lesz, sőt csakis i g y lehet azzá, a mivé a vele született tehetségeknél fogva lennie kell ; csupán az ember az, a ki e részben külső gyámolításra szorul, mely ha tőle megvonatnék — jóllehet az összes földi teremtmények közt ő hozza magával a legkiválóbb tehetségek csiráit — ezeket, önmagára hagyatva, soha ki nem fejthetné; s még;ha életben maradna.is,, a helyett, hogy — a mivé eredetileg szánva van — a. teremtés koronájává és urává lehetne: az utolsó erdei vadnál is tökéletlenebb és szánandóbb lénynyé törpülne el. A gyermekek neveléséről és oktatásáról váló gondoskodás tehát a szülők legelső és legszentebb kötelessége! De vájjon alkalmas-e minden szülő arra, hogy e nagy fontos-
