Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
2 0 rokon, ismerős kötelességének tartja, hogy őt magasztalja s neki tömjénezzen, hiszen ez a szülői — különösen anyai — kebelnek oly jól esik! Alig múlik el ünnep, hogy meg ne lepjék őt drága ajándékok egész halmazával, melyek közt a mesés-könyvek főszerepet játszanak. Ezeket aztán felolvassák előtte. Majd házi nevelőt fogadnak melléje, még mielőtt a komoly tanulás ideje elérkeznék, s ez aztán siet őt az írás és olvasás tudományába bevezetni. Ez — tanárjelölt lévén — beszél neki egyes részleteket a görög- római mythologiából, Herkules hőstetteiről, majd Hunyadi János küzdelmeiről, Kemény Simon és Dugó vies Titus hősi önfeláldozásáról; elszavalja Petőfi „Talpra magyar“-ját, betanultatja vele Czuczor Gergely hires „Riadó “-ját: „Sikolt a harczi síp!“ sat. Koránt se tessék gondolni, hogy ez pusztán költemény! Hogy az. a mit föntebb elmondtunk, valóban megtörtént, arról alkalmunk volt személyes tapasztalat után szomorú meggyőződést szerezhetni egy oly fiúnál, ki életének ötödik évét még be nem töltötte, s kit a szülők — azt állitván, hogy már hat éves — az iskolára előkészíttettek. Ezt a naiv versecskék, ta- núlságos állatmesék s a gyermeki életből merített epizódok többé nem érdekelték ; tanítóját folyton boszorkánymesékért zaklatta, — szerencsére eredmény nélkül. S ez csak egy példa a sok közűi! S mi válik az oly gyermekből, a kit éveken át ily szellemben nevelnek s oktatnak? Ha még idején józan kezekbe kerül, megmenthető, — különben okvetetlenül áldozatává lesz a szellemi hóhér Ságnak. Nem lehet eléggé kárhoztatnunk némely szülők azon eljárását, mely szerint gyermeküket — a kor eltagadásával — idő előtt igyekeznek az iskolába becsempészni, csakhogy ez által egy évet nyerhessenek s előbb juttathassák őt önállóságra. Az ily gyermek az első években, mig az életerő benne tart, valahogy csak megbírja a szellemi megerőltetést. De csakhamar beáll a káros visszahatás, és mire a gyermek felsőbb osztályokba kerül, a hol teljes testi és lelki erőre volna szüksége, hogy előrehaladhasson: ellankad s vagy igen közönséges értelmi fokozatra siilyed alá, vagy teljesen tönkre' megy a túlságos szellemi erőfeszítés folytán. Innen van, hogy az öngyilkosok száma a fiatalság közt évről-évre mindinkább szaporodik; innen az, hogy oly sokan már éltük virágában hervadnak el. De lehet-e máskép, midőn egy-egy korán elhúnyt férfi vagy nő nekrológjában azt kell olvasnunk, hogy „fennkölt lelkű“ szülői igen gondos nevelésben részesítették, s a boldogult már „hét éves korában komoly olvasmányokkal foglalkozott.“ Avagy nem kelbe elkeserednünk,
