Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
10 Hogy az iskola ebbeli kötelességének élénk tudatában van s annak tőle telhetőleg mennyire igyekszik megfelelni: erről a palotaszert! iskolaépületek, czélszerüen berendezett tantermek s a józan irányú tanításmód, valamint a fertőző betegségek terjedésének meggátlása czóljából életbeléptetett rendszabályok eléggé tanúskodnak, — s ezeket bővebben részletezni nem szükséges. Csupán egy óhajtásunk van, a mit el nem hallgathatunk s ez a következő: Vajha minden oly esetben, a midőn itt-ott valamely ragályos betegség sűrűbben jelentkezik: az illető orvos látogatná meg az iskolát, vizsgálná meg a gyermekeket, s a kik netán gyanúsak, tiltaná ki az iskolából, még mielőtt a többit megfer- tőztetik, nehogy egy miatt egész osztály legyen kénytelen hátramaradást szenvedni. A szülői házban, egyes családoknál sok oly hiány, mulasztás és helytelenség fordul elő, a mi az egészségre ártalmas, s a gyermekek testi épségét veszélyezteti. Azokról, a melyeknek forrása a szegénységben s a nélkülözésre való kényszerűségben rejlik, nem akarunk szólam, hisz hiába is szólnánk. Szükség törvényt ront! Ámde józanság, rend, tisztaság és szabad levegő oly dolgok, a melyek pénzbe nem kerülnek s egy kis önmegtartóztatás és szorgalom árán könnyen megszerezhetők s a legszegényebb hajlékban is szívesen tanyát ütnek, — ha csak erőszakkal ki nem zárják őket. Ha azonban a szegény munkás napi-, vagy heti-bérét eliszsza s családjának száraz kenyérre és burgonyára valót sem juttat; ha már a síró gyermek szájába is pálinkát öntenek, hogy tőle elbódulva, elhallgasson ; ha a lakóhely, mely egyúttal konyha is, söp- retlen és szellőzetlen, nehogy télen a meleg kimenjen; ha ugyan e czélhól az ablaknyílásokat kóczczal betömik, vagy sárral betapasztják; ha a szoba bűzliödt levegőjét izzó szénre hintett fenyőmaggal akarják tűrhetövé tenni — nem tudva, hogy ez által csak veszélyes széngőzzel telik meg a hajlék — : úgy ez már nem a szegénység, hanem vastag tudatlanság, romlottszivüség és elaljasodás rovására tartozik. Ily emberek ha ugyan e tisztes név még megilleti őket — valóban nem érdemlik meg, hogy gyermekük legyen, kinek testi s más irányú neveléséről gondoskodni különben sem tudnak. S hány ily hajlék van nem falun, de itt e fényes fővárosban, talán épen a díszben ragyogó paloták sötét pinczeoduiban is?! De forduljunk el a nyomor ez elszomorító tanyájától, sajnálva ama szerencsétlen kisdedeket, a kik oly helyen kénytelenek fetreu- geni, melynél az erdei vadállat kölykének vaczka is különb, mert legalább szabad levegője van: s tekintsünk be egy úri lakásba, hol bizonyára kedvezőbb látvány tárul szemeink elé! Örömmel tapasztaljuk, hogy a kifogástalan renddel, ízléses
