Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886

— 17 —

B) Adatok iskoláink ezévi történetéhez.

Nem kezdhetem az iskolánk beléletében előfordult mozzanatok közlését örvendetesebb, különösen leányainkra nézve üdvüsebb tény előadásával, mint ha a m. t. szülök figyelmét áldozatkész gyülekezetünk azon nagy fontosságú határozatára felhívom, melylyel egy már ismételten kifejezett, régi óhajuk immár valósul. A f. é. május hó

22-én tartott évi közgyűlésünk ugyan is egyhangúlag elfogadá Tek. B e x h e f t Ármin presbyter urnák , iskolabizottságunk által melegen pártolt s egyházainknak közös választmánya becses ajánlatával felterjesztett azon indítványát, mely szerint csonka leányiskolánk a III. és IV. polgári osztályok fokozatos felállítása által már a jövő 1887—88. tanév kezdetével kiegészíttessék, s ez által, vissza nem riadva semmi áldozattól, iskoláink felvirágzására soha nem szűnő gondoskodásából folyó szép tetteit egy újabb fényes lappal gazdagította. Leányiskolánk ez által nem sokára teljesen érvényesítheti azon szép és nemes feladatot, melynek teljesítését tőle család, egyház és haza jogosan elvár és ha egyrészt a m. t. elöljáróink, másrészt a tisztelt szülök ezentúl sem vonják meg tőlünk kegyes pártfogásukat, rajtunk nem fog múlni, hogy a Mindenhatótól erőt, buzgóságot és kitartást kérve, intézetünk ügyeit a hozzánk kötött reményhez képest mindinkább fejlesztjük és felvirágoztassuk.

Ezen nagy horderejű tény jelentése után a hála mély érzelmeivel áttérve évi adataink rendes sorára, mindenekelőtt örömmel említhetem, hogy azon buzgó férfiak, kik a tavalyi választások által tanügyünk vezetésével megbízattak, az elmúlt évben változatlanul folytathatták közhasznú működésüket, és ha ezek közűi csak Nagys. Fabiny Gyula, min. osztálytanácsos urat, és Nagytiszt. BachátDániel főesperes urat nevezzük meg, teszsztik ezt, mert ők egyrészt a gyülekezeti, másrészt az esperességi közvetlen tanhatóságunk azon elnökei, kiknek iskolaügyünk gyarapítása első sorban köszönhető.

Ha bár az isteni gondviselés elöljáróink teljes tetterejét számunkra megtartó, mégis súlyos vesztesége lett iskolánknak is, J a- kobei József, gyűl. pénztárnoknak f. e. május hó 13-án bekövetkezett gyászos elhunyta által. A boldogult, ki gyülekezetünk anyagi ügyeit 23 éven át teljes odaadással és ritka hűséggel kezelte, iskola ügyünknek is volt önzetlen híve, félreismerhetlen barátja, és az aziránti lelkes érdeklődésében buzgó fáradozását nem egyszer

2