Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881

Iskola és szülői báz.

Az újabbkori paedagogia a nevelés és oktatás főczéljá- nak tekinti a jó alkotó-bajiamnak s teremtő erőnek, az akaratnak kim ívelését és ez által a nemes j e 11 e m n e k fejlesztését, oly jellemnek, melynek alapja: a jó, szép és igaz után való törekvés, melynek sző vét n ekei: a józan ész és isten akaratja, — melynek támasza: magasztos elvek, és melynek eszmén y e : a kötelességnek teljesítése.

Ily jellemnek képzőhelye mindenekelőtt a példás családi élettel biró szülői ház, melyben a gyermek benső szeretet és jó példa által első benyomásait nyeri; melyben magának azon gondolatkört alkotja, melyből a jónak akarása fakad; melyben kötelesség érzetét gyakorolja és szilárd élet rendhez szokik.

De miután a családi élet — sajnos! — nem mindenütt bir ily erkölcsi befolyással, sőt sok helytt hanyatlásnak indul, vagy már teljesen romlott is, — miután ennek folytán sok gyermek a szülői ház áldását részben teljesen nélkíllö• i, — miután továbbá a társadalom megkívánhatja, hogy tagjai nemcsak okosak, hanem jók is legyenek: az iskolának, nem szabad pusztán azzil megelégednie, hogy csak oktasson, hanem kell, hogy neveljen is; kell, hogy ott, a hol a családi élet jó, a szülői ház által vetett erkölcsi alapon tovább építsen, és ott, hol ezen alap hiányos vagy rossz, a hiányokat pótolja, a rontó befolyásokat ellensúlyozza, a netalán már íel- sarjadzott konkolyt kitépje és a jónak helyt szerezzen.

Szülői ház és iskola között ne legyen tehát oly viszony, mint a milyen úr és szolga között létezik, hanem tékintsék magukat olyanokúi, mint a kik valamely közös vállalatra egyesülnek s a kik egymásnak kezet nyújtva, annak sikeres véghezvitelére minden erejüket és tehetségöket áldozatul hozzák.

1»