Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881

16 Hitvány valamely hanyagságért, kötelességmulasztásért vagy az iskolai rendszabályok áthágásáért feckletik vagy megbün- tettetik, legtöbbnyire még az igazságmondásra szoktatott gyermek is a büntetést maga után vont legközelebbi okát mondja csak meg, mely azonban az azt kisérő körülmények­től különválasztva, sokszor nagyon csekélynek látszik némely szülő szemében. Szigorúnak tekintetik például sokszor, ha a gyermek megfenyittetetc, mert szomszédjával fecsegett vagy a szünet alatt lármázott, ha ezen fenyítés egy fokkal sem na­gyobb, mint azt otthon az anyja által naponkint, tán órán- kint kell viselnie. Ha a szülők azonban meggondolnák, hogy az illető gyermek rósz magaviseletével az oktatást az egész osztály hátrányára zavai’ta, hogy a büntetést érdemlett cse­lekvés minden tanulónak egyszer mindenkorra megtiltatott, az illető arra pedig különösen és ismételten figyelmeztetett, igy egészen más színben tűnik az fel. A gyermek nem az ártatlan pajzánkodása és csacsogása végett büntettetik, hanem mert könnyelműen vagy szándékosan nem engedelmeskedett; engedelem nélkül pedig iskola nem gondolható, gyermek nem nevelhető. Rendesen tehát csak félreértésben kereshető az indító ok, ha iskola es család közt ellenséges hangulat létezik és hosszú tapasztalásunk következtében biztosíthatjuk a t. szü­lőket, hogy az ily kedvezőtlen hangulat kedvezőre változott, ha a tanítóval nyugodtan és értelmesen értekeztek a dolog felett. Ha a szülők azonban, a helyett, hogy hozzánk fordul­nának, rosszalásukat a gyermekek előtt is nyilvánítják, azo­kat oltalmukba fogadják, sőt a büntetést megakadályozni is akarják, akkor az iskola befolyása ezen gyermek nevelésére tönkre van téve. Magától érthető, hogy az alatt a tanítás eredménye is szenved; de még sokkal kártékonyabb befolyást gyakorol a szülők ilyen eljárása a gyermekre nézve, ez által az iskola és tanító iránti bizodalmát és szeretetét elveszti, és a kinek a tanuláshoz való öröme, az iskolai élet iránti kedve megkeserittetik. Ama bizalmatlansággal, melyet a szü­lők a gyermek előtt kifejezett tanító ócsáiolása által annak szivében egyszersmind oly erzelmet is ébresztenek, mely a gyermeki kedélyben teljesen természetellenes és a melyben ez magát valóban boldogtalannak érzi. De ily viszálykodás által a szülők tekintélye is szenved. A gyermek, 'na hibázott az is­kolai renddel s tanítójával szemben, érzi is, hogy neki nincs igaza. Ha már most a túl engedékeny szülők az esetet kimentik, melyet a gyermek maga saját lelkiismerete előtt igazolni nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom