Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1942
25 Pascoli a görög és latin stúdiumok mellett mindig nagy előszeretettel foglalkozott a Divina Commedia beható magyarázatával is. Közben latinul és olaszul verselget. Az amszterdami nemzetközi irodalmi versenyen legszebb latin költeményeivel két ízben is: 1892- és 94-ben elnyeri az első jutalmat, egy-egy aranyérmet. Rómában megismerkedik Adolfo de Bosis-szal, a Convito tekintélyes irodalmi folyóirat kiváló szerkesztőjével, majd általa Gabriele D’Annunzio- val, az országszerte ünnepelt költővel. Pascolinak nagyan sok költeménye, és tanulmánya a Convito hasábjain látott napvilágot. 1897- ben a messinai egyetem latin, tanszékének a betöltésére kap megbízatást. Messina és Szicília különös varázsa mély nyomot hagyott költészetében. Üj helyén sorozatos tanulmányai jelennek meg a latin és az olasz irodalom köréből. Firenzében és Rómában előadásokat tart Leopardi költészetéről. Ezekben az években adja ki a Poemetti című verseskötetét, (1897) és két olasz antológiát. (Sül limitáré, 1899, Fior da fiore.) Közben a nyári szünetet Castelvecchio- ban tölti, ahol egy kis családi villát vásárol magának. Anyagi állapotára jellemző, hogy öregkorában szerzett villájának adósságát részben az amszterdami aranyérmekkel törlesztette. 1903-ban a pisai egyetemre kerül. Ugyanebben az évben adja ki a „Canti di Castelvecchio” verseskötetét. Irodalmi és költői munkássága itt éri el tetőpontját. Pisai tartózkodása rövid volt. Két év múlva, 1905-ben Bolognába helyezik át, ahol az a megtiszteltetés éri, hogy nagy mesterének, Car dúcéinak olasz irodalmi tanszékét töltheti be. Ennek a kornak legszebb költői termése talán a „Nuovi poemetti,” „Canzone di Re Enzo”, „Poemi italici” és „La canzone dell’Olifante”. Pascoli, akit DAnnunzio méltán nevezett Vergilius utolsó fiának, 1912 április 6-án, a koradélutáni órákban halt meg. Földimaradványait Mária nővére kívánságára Bolognából Castelvecchioba szállították és ott egy kápolnában helyezték örök nyugalomra. Poppé Béla.
