Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1941

1. Iskolánk múltjáról.

1823-ban nyílt meg a Deák-téri evangélikus iskola ú. n. „humanitási osztálya“, evvel vált az iskola gimnáziummá. A Bach-korszak- ban négyosztályúvá hanyatlott, de lassanként újra felvirult, 1873- ban volt az első érettségi vizsgálat. 1864-től 1904-ig iskolánk a Sütőutcai épületben, a jelenlegi leánygimnázium székhelyén volt elhelyezve. 1904-ben költözött intézetünk mai helyére. 1923-ban ünne^ peltük iskolánk százéves fennállását, történetét ebből az alkalomból Hittrich Ödön dr. írta meg. Művéből vesszük intézetünk vezetőinek adatait.

Iskolafelügyelők: Schedius Lajos 1811—34-ig, Szloboda Mihály 1838-ig, dr. Fabinyi János 1843-ig, Fábry Pál 1848-ig. dr. Wagner Dániel 1848-ban, dr. Fromhold Károly 1853-ig, Hunfalvy Pál 1883-ig, Vasskó Endre 1886-ig, dr. Králik Lajos 1895-ig, dr. Wagner Géza 1897-ig, Zsigmondy Géza 1900-ig, dr. Mágocsi-Dietz Sándor 1910-ig, dr. Haberern J. Pál 1927-ig, dr. Németh Ödön 1933-ig, dr. Hittrich Ödön 1933 óta.

Igazgatók: Kanya Pál 1821—25-ig, Fábry Pál 1837-ig, Taubner Károly 1843-ig, Kanya Pál 1845-ig, Tavasy (Teichengreaber) Lajos dr. 1848-ig, Kanya Pál 1860-ig, Greguss Gyula 1863-ig, Batizfalvy István 1866-ig, Greguss Gyula 1869-ig, Szénássy Sándor 1873-ig, Torkos László 1875-ig, Scholtz Ágoston 1877-ig, Fröhlich Róbert dr. 1883-ig. Böhm Károly dr. 1896-ig, Góbi Imre 1909-ig, Rátz László 1914-ig, Hittrich Ödön dr. 1928-ig, Mikola Sándor 1935-ig, Koch István dr. 1935 óta.

II. Iskolánk az 1941—42. tanévben.

Háborús tanév. A múltkori világháború óta még el sem telt egy negyedszázad és máris újból kénytelen volt a magyar nemzet színe-virága a békés munka eszközeit felcserélni a háború fegyvereivel. Mint annyiszor történelmünk folyamán, most is élet-halál harcot vív a magyar katona, vérét hullatja az ezeréves ország és az emberi művelődés megmentéséért. A küzdelem a századokon át véráztatta Kárpátokon indult meg* de azóta messze Keleten dúl, de ezer kilométerre a hazától honvédeink ott is a magyar földet védelmezik.

Inter arma silent musae, fegyverzajban hallgatnak a múzsák, mondja a régi latin közmondás. Amikor ez a szállóige megszületett, így is lehetett. Mikor azonban a kicsiny kezdetekből hatalmas birodalommá nőtt Róma, akkor már ott sem hallgattak a múzsák