Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1941
14 A készülék üzembehelyezése a következő módon történik. A (18) csápot lezárva (14 nyitva), a (19) csapon át rotációs szivattyúval le- sziVattyúzzuk az egész teret és a diffúziós szivattyút is üzembe helyezzük. A (17) csapon át valamilyen gázt — legcélszerűbben hidrogént — bocsátunk be óvatosan (19 ilyenkor lezárva), míg a manométer (21) 1—2 cm nyomást mutat. Most lezárjuk a (17) csapot és a (19)-et újból megnyitva, a rotációs szivattyúval az elővákuum teret (20) — amenyire lehet —- leszívjuk. Ezt az eljárást megismételjük. így az egész készüléket hidrogénnel teljesen átöblítettük. (Lényeges az, hogy oxigén nyomokban sem legyen a készülékben.) Most ismét óvatosan hidrogént engedünk be, majd lezárjuk végleg a (17) csapot s megvárjuk, míg a diffúziós szivattyú ezt a gázt teljesen az elővákuum térbe szívja. Az előszivattyúval annyit szívunk ebből el, hogy a manométer 2—3 mm-es nyomást mutasson. Ekkor a (19) csapot lezárjuk és az előszivattyút lekapcsoljuk. Ha tiszta hidrogénben akarunk kísérletezni, akkor a kifagyasztóedényt (24) cseppfolyós levegővel, vagy szénsavhó — alkoholkeverékben hűtjtik (termoszban). így a higanygőzök nem jutnak a kísérleti térbe. Most egy izzítótranszformátorral (12 volt, 15 amperes) óvatosan melegítjük a katódot, majd egy-két perc múlva lassan sárga izzásig hevítjük. Néhány percig így hagyjuk, azután kissé csökkentjük a fűtést és bekapcsoljuk az anódfeszültséget (kb. 200—400 volt) egy 110 voltos ködfénylámpán keresztül. Ha jó a katód, akkor a ködienylámpa világítása jelzi az emissziós áramot. Most már kiiktathatjuk a köd- fénylámpát (a feszültséget néhányezer ohmos ellenálláson át adhatjuk). A (16) szorítószelepet teljesen összeszorítjuk s a (18) csapot megnyitjuk. A szorítószelep szabályozásával gázt engedünk a kísérleti térbe, ilyenkor megjelenik a sugár; többé-kevésbé diffúz alakban. A gáznyomás és az izzítóáram megfelelő beállításával a sugár felveszi a gázkoncentrált sugár jellegzetes alakját. Lényegesen egyszerűbb a helyzet, ha nem akarunk hirdogénnel dolgozni s megelégszünk higanygőzzel is. Ilyenkor nincs szükség a (8), (14), (16), (18) csővezetékre, ezt a készülékből teljesen ki is hagyhatjuk. A kifagyasztóedényt elegendő jéggel (esetleg sózott jéggel) hűteni. így a diffúziós szivattyú higanygőze tölti be a koncentráló gáz szerepét. Ilyenkor azonban a kifagyasztó edénybe tegyünk egy csepp higanyt, ami a hignygőz lecsapódását megindítja. A készülék összeállítása után tartsunk vákuumpróbát (48 óra alatt a manométernek nem szabad elmozdulnia). A csapok, csiszolatok tömítésére csakis magasvákuum tömítőszereket (Ramsay-zsír, Ley- bold-zsír) használunk. A jól tömítő csapnak teljesen átlátszónak kell lennie. A vákuumvezetékek csatlakozását piceinnel, vagy békebeli minőségű piros pecsétviasszal tömíthetjük. Az egyes darabokat melegítsük fel annyira, hogy rajtuk e ragasztóanyagok elolvadjanak s így tömítsünk. Hideg helyre cseppentett, vagy nem eléggé megolvasztott, vagy elégetett tömítőanyag sohasem zár jól. A diffúziós szivattyút is elkészíthetjük igen könnyen és nagyon olcsón. Ennek leírása megtalálható az Országos Evangélikus Tanáregyesület ezidei évkönvvében. ^ „ Dr. Levius Ernő.
