Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1941
10 ahol az a, b és n a sugárbari uralkodó viszonyoktól függő mennyiségek. A gázkoncentrált sugarak teljes elméletét, amely a tapasztalati tényekkel teljesen megegyezik, Scherzer1 S» dolgozta ki. Az elméiét szerint a fonalsugár nem (blyan csomósugár, amelynél a csomótávolság végtelen nagy, haneníi elfajult csomósugár, amelynél a csomópontok és duzzadóhelyek ^eljesen egymásba olvadnak (itt is sinuspályán mozog az elektron). Ha elektronoptikai szempontból vizsgáljuk a jelenségeket, akkor az elektron pályája mindig analógiába hozható egy megfelelően választott törésmutatójú közegben l haladó fénysugár pályájával. A gázkoncentrált elektronsugárnak ’megfelel egy a tengely mentén konstans, erre merőleges irányban csökkenő törésmutatójú közegben haladó fénysugár (demonstrálható vékony gyűjtőlencsesorozaton áthaladó fénysugárral). Ilyen közegbeV tipikus csomósugár alakját mutatja a fénysugár. A fonalsugár analógiához kell még egy erősen szférikus aberrációval bíró kondenzoij'lencse, amely a különböző divergenciájú sugárrészek csomóképzőcdési helyét ' elmossa. Ez az analógia teszi érthetővé azt, hogy a fonalsugár keletkezéséhez miért felel meg legjobban a kúpalakú anód. )ó.z ilyen elektród potenciál- tere ugyanis erős szférikus aberrációival bíró elektronlencsének felel meg. ( A gázkoncentrált sugár fellépésének'kísérleti feltételeit Richter” vizsgálta. Szerinte bármilyen indifferehs gáz használható, de az egyes gázok különböző nyomásokon Koncentrálnak megfelelően. Kimutatta továbbá azt, hogy bizonyos — eléggé szűk — az elektródrendszertől és anódfeszültségtől függő nyomás és emissziósáram intervallumban lép fel a jelenség. Nem megfelelő viszonyok között egyáltalában nem jelentkezik gázkoncentrált sugár. Érdekes az is, hopy a sugár átmérője nem fokozható tetszés szerint (az anódkúp furata szabja meg). Az eddig előállított legvastagabb sugár átmárője 2 mm. Legszebbek a 0 6—0 9 mm átmérőjű sugarak. A gázkoncentrált sugár demonstrációs1 célra kiválóan alkalmas, jól látható s még a legkomplikáltabb mágneses eltérítés következtében sem változtatja meg keresztmetszetét.12'Teljesen házilag készült csomó, illetve fonalsugár fényképek láthatók’ a 8—11. képeken. A 7. kép 10'1 mm gáznyomásnál jelentkező, teljesen diffúz sugarat mutat. A 8. képen elérítetlen és patkómágnessel eltérített csomósugár látható. (Az egyenes sugáron három csomópont, volt; két felvétel egy lemezen). 9. kép: patkómágnessel előidézett fonaisugár hurok (mágneses tér merőleges a sugárra — síkgörbe). 10. kép: dipoltérben keletkező bonyolultabb eltérítés (dipoltengely a sugár irányába néz — térgörbe). 11. kép: alacsony anódfeszültséggel (30 volt) előidézett, szabadon .végződő, rövid hatástávolságú csomósugár. A 7—10. képeken látható sugarak anódfeszültsége 400 volt. A 10—11 képeken 1» Scherzer O.: Z. Phys. 82, 697 (1933). 11 Richter, E.: Phys. Z. 34, 457 (1933). 12 Brüche, E.: Terr. Magn. and Atm. El. 36, 41 (1931).
