Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940
9 látjuk, hogy a hajtás növekedő csúcsán, más néven a tenyészkúpon, levélkedvezmények által betakart csúcsrészben teljesen egyforma, osztódósejtekből álló szövet van: az ősmerisztéma; feladata, hogy sejtjeinek osztódása révén újabb sejteket produkáljon s ezáltal a testet gyarapítsa. A csúcstól kissé távolabbi, még osztódásban lévő sejtek fokozatosan differenciálódnak. Egyes sejtek megnyúlnak, egymásba ékelődnek, majd később átalakulnak szállítóelemekké: mégpedig kész táplálékot szállító rostacsövekké, vízszállító sejtekké (tracheidákká), vízszállító csövekké ú. n. edényekké, stb. Létrejön a szállítószövetrendszer. Ezzel párhuzamosan a megnyúló hajtás felületén megalakul a bőrszövetrendszer, beljebb pedig az alapszövetrendszer. A kialakult növényi részekben az említett szövetek sejtjei általában állandósult állapotban vannak, tehát nem osztódnak, hanem végzik a reájuk kiszabott feladatot. A kifejlődött szervben az állandósult szöveteknek az összetétele, egymáshoz való viszonya, elhelyezkedése, az egyes sejteknek a mennyisége, helyzete, esetleges hiánya, továbbá a sejt szerkezete, alakja, a sejtfalaknak a finomabb struktúrája a különböző növényekben igen eltérő lehet. E tekintetben nagy változatosság uralkodik. — A növénynemzetségeknek és növényfajoknak a szöveti szerkezetre vonatkozó sajátosságai adják meg annak a lehetőségét, hogy a különböző növényeket belső szerkezetük alapján is egymástól megkülönböztessük. A növényszövettani vizsgálatok megállapítottak olyan szöveti sajátságokat, melyek nagyobb rokonsági csoportokba tartozó minden növényre érvényesek; továbbá olyanokat, melyek a külső tényezők (tehét a hőmérséklet, a nedvesség, a talajviszonyok) befolyása alatt állnak, végül oly sajátságokat, melyek egy-egy fajra, vagy esetleg nemzetségre jellemzőek. Ezeket diagnosztikai sajátságoknak (bélyegeknek) nevezzük, mert ezek segítségével a növényt, vagy annak egy testrészét diagnosztizálni tudjuk, azaz meg tudjuk határozni, fel tudjuk ismerni. A belső szerkezet alapján történő növényhatározásnak, különösen akkor van döntő szerepe, ha az illető növényből csak kis darabok álinak rendelkezésre s azokból külső alaktani vizsgálatok útján nem lehet következtetéseket levonni a növény hovatartozan- dóságát illetőleg. Sok esetben már kis nagyítással észrevehetünk olyan szövettani bélyegeket (jellemvonásokat), melyek döntő bizonyítékul szolgálnak. Legtöbbször azonban mikroszkópra van szükség, hogy a kérdéses növénydarabot szövettani szempontból pontos qualitativ és quantitativ analizisnak vethessük alá. Számos olyan kutatási terület van, amelyben a szövettani alapon való növényhatározás mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Ezek előrebocsátása után vegyük szemügyre azt, hogy a belső szerkezet alapján történő növényhatározásnak milyen vonatkozásban van jelentősége. E módszernek az alkalmazását a gyakorlati életben éppenúgy megtaláljuk, mint a különböző irányú tudományos kutatásokban. Áttekintésül szolgáljon az alábbi táblázatos •összeállítás.
