Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939
Geofizikai kutató módszerek. A geofizika a földkéregben, az óceánokban és a légkörben végbemenő fizikai tüneményekkel foglalkozik. Ilyen értelemben a geofizika körébe tartozik a földrengéstudomány és a meteorológia is. Gyakorlati geofizikai kutató módszereken olyan fizikai eljárásokat ertenek, amelyeknek segítségével a földkéregben rejtőző és gyakorlatilag értékes ásványi anyagokat lehet felkutatni. A gyakorlati geofizika tehát fizikai mérőmódszereket állít a földkéreg kutatásának szolgálatába s így egyik segédtudományává vált a gyakorlati geológiának. A kutató módszerek kigondolása és kivitele tisztán fizikai probléma; a geofizika feladatot tűz ki a fizikus számára, s ha a fizikus ezt a maga részéről megoldotta, akkor jut ismét szerephez a geofizikus; igyekszik a mérési adatokból a földkéregre következtetni. A geofizikai kutató eljárás kigondolójának és az ehhez szükséges készülékek megszerkesztőjének jó fizikusnak kell lennie, mert ez végeredményben kísérleti laboratóriumi feladat; amellett a geofizikához is kell értenie, mert különben eszköze a laboratóriumban talán jól működik, geofizikai kutatásra azonban alkalmatlan. Ilyen képességeket egyesített magában a mi nagy fizikusunk báró Eötvös Löránd. Maradandó értékű tudományos működése mellett példát mutatott arra, hogyan kell gyakorlati célt is szolgáló kutató módszereket kidolgozni s a fizikai készülékekkel nyert mérési eredményekből helyesen következtetni. A geofizikai kutató módszerek különböző fizikai hatásokon alapulnak. Legrégebben, már a XVIII. században, a mágneses hatást használták fel vasércek felkutatására. A geofizikai kutatások tervszerű kidolgozása azonban egészen új keletű, alig három évtizedes múltra tekinthet vissza. Ez idő szerint a gravitációs-, a földmágneses-, a szeizmikus és az elektromos kutató módszereket alkalmazzák leginkább; említést érdemelnek még a radioaktív és geotermikus kutatási módszerek. A legfontosabb módszer ma is a gravitációs. Kifejlesztése Eötvös nevéhez fűződik. Ez a módszer azon alapul, hogy a föld felszíne alatt levő különböző sűrűségű és nem vízszintes településű rétegek helyi változásokat okoznak a nehézségi erőben. A nehézségi erő megmért változásaiból viszont a földalatti tömegeloszlásra lehet következtetni. A nehézségi erő a Föld tömegvonzásának és a Föld forgásából származó centrifugális erőnek eredője. A forgási ellipszoidnak feltételezett Föld felszínének különböző pontjaira ki lehet számítani a nehézségi erőnek ú. n. normális értékeit. A nehézségi erő észlelt
