Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939

28

valakin. Személyes ellenfeleit is támogatja, ha tehetséget fedez fel bennük. Hogy a közjó előmozdítása nem üres szólam, bizonyítja az is, hogy Írországban pl. megszervezi a koldusok ellátását.

Embergyűlölete mindig a közösség és az emberiség ellen irányul. „Gyűlöltem mindig — úgymond — az összes nemzeteket, hivatásokat, közösségeket és minden szeretetem az egyéneké; pl. gyűlölöm a jogászok fajtáját, de szeretem ezt meg ezt a tanácsadót vagy bírót; éppenúgy vagyok az orvosokkal. De főleg gyűlölöm és megvetem az embernek nevezett állatot, bár nagyon szeretem Jánost, Pétert...”

Kora hevestollú pamfletírója volt, akinek írásaitól maga a kormány is tartott. Swift pedig amellett, hogy segíteni akart az íreken s embertársain általában, munkáiban vigasztalást is keresett. Mint egyházpolitikus nem boldogult s ezért, mint író próbálkozott ideális bosszút állni azon a világon, amely meghiúsította nagy értelmének és erős akaratának boldogulását. Ilyen lelki és testi állapotban érlelődött meg benne nagy s híres művének, a Gulliver megírásának gondolata. Körülbelül 1720—1725 között dolgozott a munkán, amelynek első és harmadik könyvét korábban megvázolta, míg a többi rész folytatólagos munka eredménye. Valószínű, hogy a legmaróbb részleteket nagy szerelmének, Vanessának -halála körüli időkben írta, amikor az amúgyis csalódott s lesújtott ember még keserűbb érzésekkel volt tele. 1721-ben a következőket írja Gulliverről: „Most utazásaimról írok egy történetet, amely nagy kötet lesz és eddig ismeretlen országokról fog beszámolni; a mű azonban egészség és humor hiánya miatt lassan halad előre”. Amint egészségi állapota romlik, szédül és alig hall, akként növekszik pesszimizmusa, s így nagy művét is ilyen beállításban kezdi megírni. 1725-ben így ír. „Utálom a világot, mert lassan teljesen alkalmatlanná leszek a világ számára”.

Gulliver Utazásainak megjelenése kortörténeti szempontból időszerű volt. A XVIII. század harmadik évtizedében a társadalom mind durvább lett hangban s romlott erkölcseiben, amint azt a történetírók megállapítják. Maga a királyi udvar is rossz példával járt elől. II. György gyűlölte a költőket, s festőket. Művészetek, szellemi kérdések iránt nem mutatkozott érdeklődés. Pope Dunciad-jának néhány sora is ezt a szellemi tétlenséget s szellemi kérdések semmi- bevételét támadja.

1726-ban jelent meg Gulliver s az első kiadás egy hét alatt elfogyott, olyan sikert aratott s olyan népszerű volt. Érdekes, hogy a közönség a művet vidámnak fogta fel, pedig az a mai emberre, ha alaposan belemélyed a műbe, nem teszi vidám könyv benyomását.

Swift erős akaratú egyéniség, ki a maga elé tűzött célokat nem érte el, ez elvetette benne az elkeseredés magvát. Mint politikus sokat küzdött az írek s angolok anyagi s szellemi emelkedéséért, melynek látható eredménye csak később mutatkozott. A sok csalódás, mellőzés bizonyos mértékben embergyűlölővé tették, főleg az emberiséggel, mint közösséggel szemben. Életében az emberekről szerzett tapasztalatai erősen torzítva nyernek azután kifejezést világ-