Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939

19 végez hazánk területén különféle módszerrel. Ezzel párhuzamosan a dunántúli területeken a Magyar-Amerikai Olajipari R. T. végeztet geofizikai kutatásokat. A nagyjelentőségű és bőséges lispei olajkutak feltárásában igen fontos szerepe volt a geofizikai-, elsősorban a tor­ziós ingával végzett kutatásoknak. Dr. Renner János. Beszámoló németországi tanulmányutamról. (Régi orgonák megismerése — A német egyházzenei élet — A közép­iskola énektanítása.) Az 1940 május 16-án tartott előadás kivonata. Amikor a zenemű alkotójának lelkében megfogamzik, a gondo­latok papírformát öltenek, csak vázlatszerűen rögződnek meg a kóta- i'ejek. Az előadóművész ezeket a vázlatszerű kótákat szeretné újra alkotni, úgy ahogy az alkotójában benne élt. Mennyi belső munkára, tépelődésre van szükség, amíg előadó és alkotó elképzelései talál­koznak. A belső kereső és kutató munka folyamán sok-sok kérdés merül fel, amelyek ott égnek a lélek belsejében. Problémák adód­nak, ezek tömkelegé elzárja a megoldás útját. 13 év alat diplo­mák birtokában bennem is sok kérdés halmozódott össze, melyre fe­leletet nem kaptam. Szinte az utolsó órában ösztöndíjért folyamod­tam, így született meg berlini tanulmányútam. A legelső alkalommal ellátogattam Lipcsébe, a Bach által hí­ressé lett városba. A Tamás-templom kántorai mindig jelentős helyet foglalnak el az evangélikus egyházi zene irányításában. 1940 január­jában ment nyugdíjba az ősz Thomaskantor Straube Károly; számos orgonistának, köztük sok magyarnak is tanítómestere volt. Utódja a templom orgonistája: Ramin, aki többször hangversenyezett Buda­pesten is. A Tamás-templomban a régi hagyományos péntekesti motettán vettem részt; ezek zenei áhítatok. Orgonaszólóval kezdőd­nek és végződnek, a prédikációt két motetta veszi körül, a zenei részt másnap d. u. V22-kor megismétlik. Mindkét áhítaton zsúfolt templom, mintegy 2000 ember vett részt, rácáfolva arra mende­mondára, hogy Németországban üresek a templomok. Lipcse közelében van Rötha, 5000 lakosú kis város. Legszebb orgonaélményem ehhez a városhoz fűződik. Két templomában, a György- és Mária-tem pl ómban a 18. század legjobb orgonaépítőjé­nek, Bach kortársának 1—1 orgonája foglal helyet. Az egyik 1721-ben, a másik 1722-ben épült. Silbermann Gottried mester minden sípot kezemunkájával kalapált ki, minden sípba bele vitte azt az orgona iránti szeretetet és művészi hozzáértést, amit bátyjától elsajátított. Nem tagadom, sohasem volt alkalmam régi orgonát hallani, így a leírásokat és dicséreteket mindig túlzóknak hittem. Meg voltam győződve arról, hogy a sok szakirodalom és a zenetörténet ismerete tölti be az ‘embert, ha ilyen hangszeren játszik. Ilyen kételyekkel ül­tem le az orgonához. Egymás után próbálgattam a játékokat. Csodá­latos érzésben volt részem! Egy-egy játék színe, együttes keveréke még az alapjáték színét is többféleképpen emelte ki. Egy pillanatra

Next

/
Oldalképek
Tartalom