Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938
23 támasztógerendákra és az oldaldeszkákra gyakorol. Megismerve a szén fejtésének nehéz munkáját és a csillékhez való szállításnak a berendezését, a nagy melegség után kellemesen tapasztalhattuk a bánya főbejáratában a tökéletes szellőztetőrendszert. A kisebb tanulók ezalatt a szénbánya iszapolótelepén azt hallották, hogy hogyan vezetik az iszapot a kitermelt szén helyére. Láttak még egy, a szénréteg meghatározására szolgáló fúrótornyot is. Mindnyájunknak volt alkalma a továbbiak folyamán azokat a szociális intézményeket megszemlélni, amelyeket a bányászok érdekében a magyar állam létesített és amelyeknek a kiépítése még folyamatban van. E helyen külön is köszönetét mondunk Telegdi Róth Gyula miniszteri tanácsos úrnak és a bánya vezetőségének, akik látogatásunkat magyaros vendégszeretettel részünkre lehetővé és felejthetetlenné tették. •— Komlóról a Mecsek hegységen keresztülvezető új úton Pécsre látogattunk el. Első benyomásunkat a városról a nemrég épült Kikelet-szálló közvetlen közeléből nyertük. A városban először a Neumann-féle tejgazdasági üzemet tekintettük meg. Innen gazdag uzsonna után a város megtekintésére indultunk. Első utunk a székes- egyházba vezetett. Egyetlen Árpád-korból fennmaradt dómunk lenyűgöző hatást váltott ki bennünk. Kívülről négy óriási saroktornya, belülről nagyméretű festményei, az oldalkápolnákban részben Lotz Károly- tól és Székely Bertalantól festett falképei ragadták meg különösen figyelmünket. Voltunk még a székesegyház mellett levő őskeresztény sírkamrákban, valamint a török uralom idejéből fennmaradt minaretben. A Zsolnay-féle kerámiagyárban tett látogatás értékes tanulságokat nyújtott. Az üzemben folyó munka megszemlélése után a felbecsülhetetlen értékű Zsolnay-múzeumot néztük meg. — Pécset elhagyva, a Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő mellett haladtunk el. — Szekszár- don, Garay János szülővárosában, megnéztük a selyempetetenyésztő és ellenőrző intézetet. A múzeum régiségtárában a Dunaföldváron löszből kiásott jégkorszakbeli mammut-csontok keltettek nagy érdeklődést, továbbá azok a leletek, melyek Tolna vármegye területéről a kő-, bronz-, réz- és vaskorszakból származnak. A Szekszárdról elköltözött selyemfonalgyárat Tolnán kerestük fel. Szakszerű vezetés mellett tanulmányoztuk, hogy ölik meg a gúbóban a bábot, mint kezdik legombolyítani a gúbóról a selyemszálakat, miként készítik a selyemfonalat megrendelésszerinti vastagságban. — Tolnáról Mözsre mentünk, ahol a Budapesti Központi Tejcsarnok egyik tolnamegyei gyűjtőtelepét néztük meg. Bőséges uzsonna után játék volt. Igen jó hangulatban, nagy énekléssel haladtunk hazafelé. Pakson még egyszer megálltunk, hogy utunk során az utolsó kínálkozó tanulságot levonjuk: a Duna mellett kialakult hatalmas löszfal keletkezését beszéltük meg. Fokozatosan sötétedő úton közeledtünk kirándulásunk kiindulópontjához. Lenyűgöző látványban volt részünk, amint a Kamaraerdőnél egyszerre elébünktárult nagy Budapest esti panorámája ezer és ezer csillogó lámpafényével. Most- már mindenki készülődött, hogy néhány perc múlva sok élménnyel gazdagodva örömmel üdvözölje a négy nappal azelőtt elhagyott kedves hozzátartozókat. — Beszámolónk végén megragadjuk az alkalmat, hogy e helyen is hálás köszönetét mondjunk Deckner Marcel igazgató úrnak, aki jótanácsaival, szíves és fáradságot kívánó közreműködésével nagyban elősegítette a tanulmányút sikerét.
