Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938

23 támasztógerendákra és az oldaldeszkákra gyakorol. Megismerve a szén fejtésének nehéz munkáját és a csillékhez való szállításnak a berende­zését, a nagy melegség után kellemesen tapasztalhattuk a bánya főbe­járatában a tökéletes szellőztetőrendszert. A kisebb tanulók ezalatt a szénbánya iszapolótelepén azt hallották, hogy hogyan vezetik az iszapot a kitermelt szén helyére. Láttak még egy, a szénréteg meghatározására szolgáló fúrótornyot is. Mindnyájunknak volt alkalma a továbbiak folyamán azokat a szociális intézményeket megszemlélni, amelyeket a bányászok érdekében a magyar állam létesített és amelyeknek a kiépí­tése még folyamatban van. E helyen külön is köszönetét mondunk Telegdi Róth Gyula miniszteri tanácsos úrnak és a bánya vezetőségének, akik látogatásunkat magyaros vendégszeretettel részünkre lehetővé és felejthetetlenné tették. •— Komlóról a Mecsek hegységen keresztülvezető új úton Pécsre látogattunk el. Első benyomásunkat a városról a nem­rég épült Kikelet-szálló közvetlen közeléből nyertük. A városban elő­ször a Neumann-féle tejgazdasági üzemet tekintettük meg. Innen gazdag uzsonna után a város megtekintésére indultunk. Első utunk a székes- egyházba vezetett. Egyetlen Árpád-korból fennmaradt dómunk lenyű­göző hatást váltott ki bennünk. Kívülről négy óriási saroktornya, belül­ről nagyméretű festményei, az oldalkápolnákban részben Lotz Károly- tól és Székely Bertalantól festett falképei ragadták meg különösen figyelmünket. Voltunk még a székesegyház mellett levő őskeresztény sírkamrákban, valamint a török uralom idejéből fennmaradt minaret­ben. A Zsolnay-féle kerámiagyárban tett látogatás értékes tanulságo­kat nyújtott. Az üzemben folyó munka megszemlélése után a felbecsül­hetetlen értékű Zsolnay-múzeumot néztük meg. — Pécset elhagyva, a Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő mellett haladtunk el. — Szekszár- don, Garay János szülővárosában, megnéztük a selyempetetenyésztő és ellenőrző intézetet. A múzeum régiségtárában a Dunaföldváron löszből kiásott jégkorszakbeli mammut-csontok keltettek nagy érdeklődést, továbbá azok a leletek, melyek Tolna vármegye területéről a kő-, bronz-, réz- és vaskorszakból származnak. A Szekszárdról elköltözött selyem­fonalgyárat Tolnán kerestük fel. Szakszerű vezetés mellett tanulmá­nyoztuk, hogy ölik meg a gúbóban a bábot, mint kezdik legombolyítani a gúbóról a selyemszálakat, miként készítik a selyemfonalat megrende­lésszerinti vastagságban. — Tolnáról Mözsre mentünk, ahol a Budapesti Központi Tejcsarnok egyik tolnamegyei gyűjtőtelepét néztük meg. Bősé­ges uzsonna után játék volt. Igen jó hangulatban, nagy énekléssel haladtunk hazafelé. Pakson még egyszer megálltunk, hogy utunk során az utolsó kínálkozó tanulságot levonjuk: a Duna mellett kialakult hatalmas löszfal keletkezését beszéltük meg. Fokozatosan sötétedő úton közeledtünk kirándulásunk kiindulópontjához. Lenyűgöző látványban volt részünk, amint a Kamaraerdőnél egyszerre elébünktárult nagy Budapest esti panorámája ezer és ezer csillogó lámpafényével. Most- már mindenki készülődött, hogy néhány perc múlva sok élménnyel gaz­dagodva örömmel üdvözölje a négy nappal azelőtt elhagyott kedves hozzátartozókat. — Beszámolónk végén megragadjuk az alkalmat, hogy e helyen is hálás köszönetét mondjunk Deckner Marcel igazgató úrnak, aki jótanácsaival, szíves és fáradságot kívánó közreműködésével nagy­ban elősegítette a tanulmányút sikerét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom