Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938
16 8. Az evangélikus iskolák létjogosultsága belülről az, hogy valamit úgy végezhetnek a tanításban, hogy azt náluk jobban más iskola nem teheti. Mindig a valóságot taníthatja. Mindig úgy veheti az embert: tanulót, tanítót egyaránt, mint amilyen valójában. Iskoláinkban a tanár, a tanító tudja magáról is, a tanulókról is, hogy bűnösök, Isten kegyelméből élnek; ez szabja meg köztük az érintkezést, a tanítást, fegyelmezést. A valóság előtti tisztelet szabadítja fel az evangélikus iskolát a jó, a megbecsülést szerző, eredményes munkára; ez teszi számára lehetővé, hogy igazán az életre neveljen. 9. Ezt a létjogosultságot csak a szülők, a társadalom felé tudjuk igazolni. Ha az állam nem a valóságot akarja taníttatni az iskolákban, hanem az ismereteket a világnézetéhez alakítja, ha az embert elideáli- zálja, akkor nem tűri meg a valóságtisztelő egyházi iskolát. 10. Az a tapasztalat, hogy válság esetén felébred és erősödik a szülőkben a nevelői felelősség. Amikor változás mutatkozik az iskolák terén, akkor egyszerre törődni kezdenek az iskola kérdéseivel. Egyházunk nem várhatja meg, amíg az egyházi iskolák nálunk is mutatkozó válságának fokozódása ezt a szülői felelősséget felkelti. Már most azon kell dolgoznia, hogy az evangélikus „egyháztársadalom“, a gyülekezet álljon ott teljes felelősségtudattal, érdeklődéssel, imádsággal és a fenntartási költség teljes vállalásának készségével az evangélikus iskolák mögött. Ha az egyház közönsége nem áll idejében az egyházi iskola mögé, akkor már feladta azt és ez nem azon fordul meg, van-e államsegély. Az állam és az egyház viszonyában az iskolaügy kérdéseire egy- szersmindenkorra megoldást találni nem lehet, de örülnünk kell annak, hogyha egy kis területen is elintéződnek. Ez megtörténik ott, ahol olyan evangélikus iskola áll szemünk előtt, amelyik az egyháztársadalom megbízásából híven végzi a tanító-nevelő munkát, és ugyanakkor a nemzetnek is híven neveli az új nemzedéket. SÉTA A NÁPOLYI MUSEO NAZIONALE GÖRÖG SZOBRAI KÖZÖTT. (Iliász József vetített-képes el&adúsának vázlata.) Az ó-kor legvirágzóbb dél-itáliai gyarmata Kyme volt. Ennek lakói alapították közelükben Nápolyi Kr. e. 500 körül, és csakhamar ez lett a hellénség kultúrális és művészeti központja ezen a vidéken. 290-ben Kr. e. a rómaiak fennhatósága alá kerül, kik görög nyelvét, szokásait érintetlenül hagyják, úgyhogy görög jellege körülbelül a Kr. u. 7-ik századig fennmarad. A népvándorlás viharai minden műemlékét tönkretették. Ami az ó-kori Nápolyból és a dél-itáliai telepekből (Kyme, Pompei, Herculaneum, Capua, stb.) felszínrekerült, az legnagyobbrészt a nápolyi Museo Naziona- léban található. Gyűjteményei nagyon gazdagok, különösen egyiptomi, görög, etruszk, római régiségekben és műtárgyakban. Páratlan az ércszobrok gyűjteménye, amiből következtethetünk arra az intenzív művészi életre, amely Graecia Magnában az ó-korban virágzott. De a múzeum minden gazdagsága mellett is nagyon kevés a jobb időkből származó eredeti szobor. A legtöbbje késői görög-római utánzat, átalakítás és hamisítás, így
