Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938

12 tárnak is, amelyet szintén ő szervezett meg s időszerű könyvekkel és megfelelő szemléltető eszközökkel való gyarapítására nagy gondot for­dított. Mindezek eléggé mutatják, hogy mennyi élő alkotás is tesz bizonyságot arról a nagy munkáról, amelyet Loisch még a tanításon kívül is iskolánkban végzett. Tanári munkásságához hasonlóan széleskörű irodalmi működésé­ben sem vezették sohasem egyéni célok. Nem fogott hozzá valamely tudományos részletkérdésnek aprólékosságig menő feldolgozásához, ami a tudományos siker legegyszerűbb módja lett volna, hanem e téren is pedagógiai célkitűzései, szaktárgyai s azonkívül szülőföldjének szere- tete irányították. Első nyomtatásban megjelent dolgozatai a magyar irodalomtörté­net és nyelvtudomány körébe esnek. Doktori értekezésének címe és tárgya: „Classicus nyomok Buda Halálában“ (Mezőtúr, 1909). Ugyan­csak Arany hún eposzával foglalkozik egy, az Irodalomtörténeti Közle­ményekben megjelent tanulmánya is {„Buda haláláról“, 1908. évf. 139— 148). E tanulmányai alapos filológiai készültségről tesznek tanúságot. Ezt mutatják a Magyar Nyelv ben megjelent s szintén főkép a Buda Halála egyes kifejezéseit magyarázó kisebb közleményei is.1) Nem sokkal első irodalomtörténeti tanulmányainak megjelenése után pedagógiai tárgyú cikkeket is kezdett írni. Ezekben főkép külföldi tanul- mányútján szerzett tapasztalatait s az ezekkel kapcsolatos gondolatait ismerteti.2) Központjukban az irodalomtanítás kérdése áll. Helyteleníti azt a nagy rendszerességet, amely a stilisztika, retorika, poétika és iroda­lomtörténet tanításában megnyilvánul. A cél inkább az irodalomnak, az irodalmi müveknek alapos megismerése legyen. Egyébként ezeket az elve­ket, melyeknek Loisch nálunk első hirdetői közé tartozott, sok tekintetben a legújabb tanterv is magáévá tette. Hozzászól e cikkeiben Loisch ahhoz a kérdéshez is, ne tanítsuk-e inkább részletesen a legújabb irodalmai a régibb rovására. Egy német tudós ily irányú javaslatával szemben Comte híres mondására hivatkozik: „Az emberiség élőkből és halottakból áll; a halottak száma jóval nagyobb.“ Ők a hatalmasabbak, eszméikkel ők kor­mányoznak minket. Alkotásuk nagysága és tömege előtt elenyészik egy~ nemzedék munkája.3) A Böhm Károly emlékére rendezett besztercebányai ünnepség alkal­mából, melyen személyesen is résztvett, iskolánk egykori igazgatójának logikai rendszeréről írt alapos tanulmányt.4) Kiindul Bőhm e gondola­tából: „Nemes csak az intelligencia... a szellem a legmagasabb méltóság.“ Ezután részletesen kimutatja, mikép küzd Bőhm a világot elvont való­ságokkal benépesítő s a geometria módszerét követő formális logika ellen 1) „Nem nyírt fiatalság“, Magyar Nyelv 1909, 350—351; „Láng gyűl a lángról“, u. o. 1911, 133; „Urasága“, u. o. 1915, 362; 1. még Kéki Lajos „Tompa Mihály“ e. könyvéről írt ismertetését; Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny,, 1912/Í3, 468—471. 2) L. „Grenoble és az idegen-tanfolyam“, Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny 1910/11, 783—84; „Repülő lapok — feuilles volantes“, u. o. 756—761; „Irodalmi olvasmányok“, u. o. 1911/12, 145—155; e körbe tartozó könyvismerteté­seit 1. u. o. 1911/12, 659—663, 1913/14; 896—902 s Magyar Paedagógia 1912, 97—101, 125—129. 3) L. Magyar Paedagógia, 1912. 4) „A logikai alapformák alkata, Bökni Károly filozófiai rendszerében“. L. 1913/14. tanévi értesítőnk, 3—24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom