Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938
10 emlékkönyvben.*) Mikor édesatyja elvitte Késmárkra s ottani lakás- adójának átadta, e régi szepesi szólással búcsúzott tőle: „Halt aus, wirst Wunder sehen!“ Ha csodákat nem is látott, de azért atyja tanácsának megfelelően kitartó szorgalommal munkálkodott nemcsak ekkor, hanem egész középiskolai tanulmányai folyamán. Kedves változatosság volt számára, midőn itt-ott szombaton gyalog hazament a két órányira fekvő Nagyszalókra, vagy a valamivel közelebbi Nagylomnicon lakó rokonait látogatta meg. Olykor csikorgott lábai alatt a hó, repedeztek a hidegtől az út mentén fekvő házak tetejének zsindelyei, de ő bátran megbirkózott a hideggel, gyaloglással egyaránt. Bizonyos, hogy ez is, éppúgy, mint a korán elkezdett tátrai turistáskodás, tulajdonképpen már előkészület volt az élet iskolája számára. Nem csoda, hogy később iskolánkban is oly szívesen vezetett hegymászó- és síkirándulásokat s ifjúságunkkal e nemes sportágakat megkedveltette. A késmárki liceum alsó osztályainak tanítási nyelve ekkor még a német volt. Hogy a magyar nyelvet is tökéletesen elsajátítsa, a II. osztályt a hajdúböszörményi, a III.—V. osztályt pedig a zilahi református gimnáziumban végezte. A magyar irodalom iránt már ekkor támadt föl benne az érdeklődés s mikor a VI. osztályba újból Késmárkra került vissza, kitűnt e téren való gazdag olvasottságával. A liceum felső osztályaiban a tanítás magyar nyelven folyt, de a tanulók nagy részének német anyanyelvére való tekintettel különös gondot fordítottak a német Irodalmi tanulmányokra is. így külön német önképzőköre is volt az intézetnek, s Loisch, aki már ekkor is érdeklődött a szepesi tájköltészet iránt, e kör tevékeny tagja, majd ifjúsági elnöke is volt. Középiskolai tanulmányainak Késmárkon kiváló eredménnyel való befejezése után a kolozsvári egyetem bölcsészeti karára iratkozott be s itt szerzett a magyar és német nyelvből és irodalomból tanári oklevelet; e mellett, mint harmadik tárgyból, a filozófiából is vizsgát tett. Egyetemi tanulmányai folyamán különösen nagy hatással volt rá Bőhm Károly, a nagy magyar filozófus, kolozsvári egyetemi tanársága előtt gimnáziumunk nagyérdemű igazgatója, továbbá Schneller István is, a kiváló pedagógus, régebben evang. teol. akadémiai tanár s evang. iskolaügyünknek mindenkor alapos ismerője és támasza. Hogy Loisch a legnehezebb, a legelvontabb tudományos kérdéseket is oly bámulatos könnyedséggel tudta áttekinteni, abban bizonyára az oly igaz logikai következetességgel dolgozó Bőhm Károly hatását láthatjuk. Abban viszont, hogy nevelői munkájában szigorúsága mellett igaz szeretet is vezette s a gondjára bízott ifjak személyiségének minél teljesebb s eszményi irányban való kifejlesztésére törekedett, talán a személyiség pedagógusának, Schneller Istvánnak követését sejthetjük. Épen Schneller ajánlatára választották Loisch Jánost 1903-ban iskolánk helyettes tanárává; két év múlva azután a gimnázium rendes tanára lett. Itt valóban otthonosan érezhette magát. Hiszen a szülőföld hagyományai vették körül. Így tanári testületünk egy része mindig szepesi születésű vagy származású volt, s Loisch még több évig együtt működött a híres szepesi költővel, Weber Rudolffal. Ugyancsak mindenkor nagy számmal voltak szepesiek a fenntartó Deák-téri magyar-német testvéregyházak képviselőtestületében is, a nagy Hunfalvy Pál pedig, ) Zipser Jungen am Lyceum. Memorabilia Lycei Kesmarkiensis, 22—24.
