Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938

8

Az eddig bemutatott sorokból is kitetszik, hogy Torkos László hívő lélek volt, Akár a saját lelkének vívódásaira, akár mások kétségére keres választ, megnyugtató balzsamot, mindig a hitben találja meg. A Dunán- núli Énekeskönyvet négy szép éneke gazdagítja. Feltámadt! hirdeti húsvéti énekében s ez a hit nagy vigasztalás azok számára, akik remegtek a sírtól, vagy akik elvesztettek valakit kedveseik közül. Torkos László lenézi a világi bölcseket, akik kacagnak a hívőkön, ő hő imában tud csak az ég felé fordulni. A háború alatt, amikor ömlött a vér és pusztult a világ, amikor feltört a kérdés, lesz-e még egyszer egyetértés a világon, él-e az igazságos Isten, csak hitért tudott könyörögni. Talán egyik legszebb vallásos költeménye a Dicsérd az Istent című. Csak az Ember Tragédiájában az angyalok kara tudja ilyen erővel áldani az Isten végtelen hatalmát és jóságát:

Dicsérd hatalmát, erejével Mely áthat, végest, végtelent, Mely mindent fenntart és vezérel S a rombolásban is teremt. Dicsérd jóságát, mit magasztal A zord észak és enyhe dél,

Mely boldogító szent malaszttal Áraszt el mindent, ami él.

Óh áldjad lelkem nappal, éjjel, Akiben élsz s ki benned él, Teljes legyen dicséretével,

Mit kéz mivel, mit ajk beszél. Szívemnek minden dobbanása Egy-egy dicsérő szó legyen, Nagy Isten, minden üdv forrása, Fogadd, mit nyújtok, kegyesen.

Említettem, hogy szinte utolsó napjaiig írt. Mikor látása meggyöngült, úgy mondta tollba költeményeit. Nem mulaszthatom el, hogy ezekből is ne idézzek legalább egy részletet:

Álmaim, hol vagytok, mért hagytok el Fájdalmim mély tengerében,

Mikor lelkemnek küzdeni kell A vakság poklának ördögivel S ellenük nincs, aki védjen.

Százféle gondolat száll körülem, Körülem, mint denevérek, Remélem, hát egyet elfoghatok, De üres marad a kapzsi marok, Közelebb egyhez sem érek.

Százféle hang üti meg fülemet, Lágy panasz sír az avarban, Hangokká lesznek a néma rögök, De dallá szövődni nincs erejök, Megfúlnak a hangzavarban.

Miután Torkos László költészetének eszmei tartalmát némikép vázoltam, nincs más hátra, minthogy annak formai gazdagságát, változatosságát, finom képekben és szimbólumokban, pompás leírásokban való bővel- kedését hangsúlyozzam. Felemlíthetem még szép, magyar, kifejező és erővel teljes nyelvét, kitűnő verstechnikáját, amelyen megérzik az Arany iskolájába járt poéta doctus gondossága. Nem óhajtok a részletekbe bocsátkozni, csak felemlítem, hogy sok kedves elbeszélő költeményt is írt s különösen nagyértékű munkát alkotott a 12 énekes humoros époszával, Hatvanival és hosszabb elbeszélő költeményével, a Bankó leányá-val. Mint műfordító, Byron költeményének, a Ciliidé Harold zarándokútjó-nak lefordításával szerzett érdemet.

Ha Torkos Lászlónak külső, zajos sikerekben szerényebb, de belső értékben annál gazdagabb életét nézzük, nyugodtan elmondhatjuk róla,