Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
23 Mi fette lehetővé ezt a nagyarányú iskoláztatást ? Honnan merítette erre a nagy útra és az ottani költségekre az anyagi eszközöket a jobbára szegény magyar ifjúság? Elsősorban fejedelmi támogatásból. Azonban a magyar részről való támogatás nem lett volna elegendő ilyen nagyarányú iskoláztatásra, ha hozzá nem járult volna a hollandok áldozatkészsége. Több nagyösszegü ösztöndíjat alapítottak. 1641-ben Van Frankendaal 25.000 tallérnyi alapítványt tett, Bernhard Dániel alapítványából 3 magyar tanuló kapott évenkint 950 forintot. Everwijn Anna úrnő 20.000 forintnyi alapítványt tett, Simonson van Alphen Hieronymus utrechti egyetemi tanár alapítványa évi 765 forintot jövedelmez. Szinte páratlanul álló kiváltságos helyzete volt a magyaroknak. Pl. a groningeni egyetem anyakönyveiben nem egy magyar neve mellé jegyezték be a következőt: „Gratis inscriptus est, quia Hungarus”. Kell valami okának lennie, hogy éppen a magyar nemzet ifjúságát karolták úgy fel a hollandok. Jól jellemezte Rákosi Viktor Simándy Pálban a magyar ifjak közös tulajdonságát: kiválóságukat. Pl.: Komáromi Csipkés György az utrechti egyetemen, Leusden professzor keze alatt annyira elsajátította a keleti nyelveket, hogy 1651-ben héber nyelven tartott értekezést az egyetem karai előtt, és maga Leusden tanár üdvözlő verssel tisztelte meg. Apáczai Csere első doktoráltja volt a harderwijki egyetemnek. Szatmári Baka Péter magukkal a professzorokkal szállt vitába tudományos kérdésekben. A fentemlített Leusren János egyetemi tanár a magyarok kedvéért dolgozta át és adta ki: „Compendium biblicum” című munkáját Apafi fejedelemnek ajánlva. Voetius -— a XVII. század világhírű holland tudósa — szeretettel támogatta a magyar ifjakat és ők voltak legkedvesebb tanítványai. A XVII. században -—• mint tudjuk — a vallásos érzés, a vallásos eszmék foglalkoztatják a lelkeket. A Hollandiából visszatért ifjaink is elsősorban ezen a téren voltak hatással a néplélek fejlesztésére. Nagy számmal adtak ki vallásos, főleg imádságos könyveket. A vallási irodalom terén nem jelent újságot a magyar nyelv felkarolása, hiszen a reformáció már megindulásakor is a nemzeti nyelvet szólaltatja meg, inkább a műveltség szélesebb rétegben való kiterjesztését köszönhetjük ebben nekik. Mint említettem, a nevelőcélzat volt egyik legfontosabb tulajdonsága a kor holland irodalmának. Ez a cél jelentkezik a magyar ifjak vallásos munkáiban is. Mikolai Hegedűs János írja 1648-ban Utrechtben megjelent munkájában, hogy nem tudósokat akart e könyvével nevelni, hanem a kicsiknek, az együgyüknck használni. Arra törekszik, hogy a népnél minél szélesebb rétegben terjessze a műveltséget, a tudományt. Azért fárasztja magát, hogy „a nép is könnyebben megértse a jó dolgokat ”. „Vigyáztam Nemzetünkben a szegény nép költségtelenségére is, melyért, ha lehetett volna, csak egy vagy két árkusra (ívre) szorítottam volna mind
