Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
Dr. NEMETH ÖDÖN. A búcsúzó 1937-ik év karácsonyának második ünnepén hunyta le mindörökre szemét Dr. Németh Ödön, deáktéri testvéregyházaink közfelügyelője. A szeretet ünnepe mélységes gyásszal végződött szerető családja számára, de bánat borult sok-sok tisztelőjére és elsősorban egyházunkra és iskoláinkra, melyeknek hosszú éveken át hűséges, mindig tevékeny felügyelője volt. Egész élete összefonódott intézeteinkkel. Egykor gimnáziumunk tanítványa volt, fia nevelését is mireánk bízta, leányát pedig tanítónői hivatása fűzi elemi iskolánkhoz. A nagy elfogultságú orvos, a tudós lélekbúvár, pihenésre szűkösen kiszabott idejét mindenkor megosztotta családja és egyháza között. Nehéz hivatalos ténykedése a társadalom legmélyére irányította vizsgálódó pillantását, sokszor egy szavától emberéletek sorsa függött. A szépért vágyódó lelke pihenni tért, felüdült, ha iskoláink virágzó ifjúságában gyönyörködhetett. Iskolai ünnepélyeink ép oly állandó látogatója volt, mint Isten házának. Hosszú presbiteri évek után előbb a deáktéri, majd a fasori iskolának lett egy-egy hatéves cikluson át felügyelője, 1933 óta pedig mint közfelügyelő Zsigmondy Jenő és Haberem Pál örökébe lépett. Mint egyházi vezérférfiú minden lehetőt megtett iskoláink régi hírnevének megőrzésére, sőt lehetőleg a színvonal emelésére. Egyházi célokra szívesen és bőven adakozott, a tantestületek jól felfogott érdekeinek mindig istápolója volt. Megrendült egészséggel mindvégig tevékeny részt vett az egyházi vezető munkában. Elhúnyta előtt alig három héttel szerepelt utoljára nyilvánosan a deáktéri teinplomban, egyházunk százötvenéves örömünnepén. Megnyitó beszédében még ő foglalta össze tömör vonásokkal másfél század eseményekben oly, gazdag történetét. Fáradt ajakkal, de lelkes buzgósággal szólt utoljára a gyülekezethez. Szinte végakaratának, utolsó üzenetének vehetjük a felolvasás befejező felhívását : „Krisztus tanítása szerint éljünk, cselekedeteinket mindenkor a felebaráti szeretet hassa át, hogy, mint a múltban, úgy a jövőben is erőtényezője lehessünk a nemzeti és a keresztény élet legnemesebb feladatainak”. A derék emlékezete legyen az Űrban áldott! Dr. Koch István.
