Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937

is figyelmet érdemlő magyar nyelvemlékünket, a „Halotti beszéd“-et írták le. De míg a hollandnyelvü irodalom első bimbói után csaknem azonnal teljes virágzásban bontakozik ki, addig a magyarságnak évszázadokig kell várnia nemzeti irodalmának kifejlődésére.

Ennek oka a két nemzet társadalomrétegeinek különbözőségében rejlik. Nemzeti nyelvű irodalom kifejlődésének olvasóközönség volt az előfeltétele és ezt a közönséget megtalálta a holland irodalom városi polgárságában, amely már a XIII. században kezd előretörni s mind nagyobb és nagyobb hatalomra tesz szert. A holland polgárság nyelvét ekkor még Dietsch-nek nevezik. Ez a nyelv tájszólásokra tagozódott ugyan, idővel azonban, éppen az irodalom hatására, s irodalmi és műkedvelő társaságok érintkezése folytán dialektusai kiegyenlítődtek. Eleinte még meg lehet különböztetni a polgárság irodalmát a másik rendétől: a nemességétől, hovatovább azonban ezek a különbségek is elsimulnak, hiszen a holland nemesség soha sem állt műveltségben nagyon távol a gazdagodó polgári rendtől. Már a XV. században teljesen összeolvadnak s diadalmaskodik nemzeti nyelvük a latinon.

Az előbbiekből világosan kitűnik, hogy mennyire törekedtek a holland írók mára a középkorban a nemzeti népi nyelv tökéletesítésére, a népműveltség színvonalának felemelésére.

Az újkor hasadásakor két hatalmas európai szellemi áramlat mélyíti el a hollandok anyanyelv iránti szeretetét: a humanizmus és a reformáció.

A humanizmus és a nemzeti irány együttes hatása alatt fejlődnek ki már a XVII. században a holland irodalom klasszikusai: Pieter Corneliszoon Hooft és Joost van den Vondel.

Nem célom s kiszabott időm sem engedi, hogy a kiváló költőkkel foglalkozzam. Célom csak az volt, hogy nagy vonásokban ismertessem: a hollandiába kikerült ifjak milyen áramlatba jutottak?

E nemzeti eszmék ifjaink leikébe könnyen utat találtak. Felébresztették nemzeti öntudatukat, felkeltették bennük a nemzeti nyelv, irodalom, tudomány iránti szeretetet, s azt a vágyat, hogy a magyar népet is ily színvonalú műveltségre emeljék.

Mint említettem, Rotterdami Erasmus már a XVI. században élénk szellemi mozgalmat keltett életre hazánkban, mégis a közvetlen magyar-holland kapcsolat csak a XVII. század huszas éveitől számítható, amely időponttól a magyar ifjak szinte a szervezettség látszatát keltve, követik egymást a holland egyetemeken.

A XVII. és XVIII. század folyamán, míg ez az intenzív kapcsolat fennáll, a leideni egyetemet 800 magyar ifjú látogatta, csaknem ugyanennyi fordult meg az utrechtin és a kis Franeckerben körülbelül 1200 magyar hallgatta az előadásokat; Groningenben 350 ifjú iratkozott be és számosán jártak a harderwijki egyetemre is.

22