Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
12 A sorok közt még nincs katonás kiigazodás, hol összébb szorulnak, hol széjelebb mennek a rendek. Még mindenki magával törődik, de azért látszik, hogy mindenkit a ráváró feladat teljesítésének komoly elgondolása foglalkoztat. A közös cél felé törekvés egységet kölcsönöz az egész kompozíciónak. A menet eleje már céljához ért. Az istennő papja a székeket vivő szolgálók között átveszi egy gyermek kezéből az istennőnek szentelt díszköntöst. És hogy nézőközönségben se legyen hiány, a keleti oldalon az olymposi istenek csoportja gyönyörködve szemléli a díszes menetet. Azáltal, hogy a halandók háttal vannak feléjük, azt fejezi ki a művész, hogy a halandók előtt láthatatlanok. Az istenek a középen levő peplos jelenettől jobbra-balra két csoportra oszlanak, s a cella két oldalán felvonulók felé tekintenek. A baloldali csoport főhelyén ül Zeus támlás thronuson, mellette ülő felesége, Héra épen a fátylát igazítja. Az álló nőalak az istenek hirnöke: Iris. Az erőteljes termetű isten, amint felemelt térdét átkulcsolja, a forrongó nyugtalanságú Ares. A nyugodt méltósággal ülő fáklyát tartó istenasszony Demeter. A következő puhább vonású férfialakban, csak az ő székén van ülőpáma, a kényelemszerető Bacchusra ismerünk. Szélen az ölébe helyezett kalappal az istenek követe, Hermes ül. A jobboldali csoport főhelyén az ünneplésben részesülő Athenát látjuk, de nem harcias fegyveres mezben, hanem a többi istennővel egyforma öltözetben. A mellette ülő isten, a gyakorlati ügyesség mestere: Hephaistos. Sántaságát ülő helyzetében is feltünteti a kissé eltorzított jobb lábon a művész. Poseidon, Apollon, Artemis idealizált arcára könnyen ráismerünk, ha nem is látjuk mellettük szokott attribútumaikat, amelyek itten csak festéssel voltak feltüntetve. A szélen ülő csak hiányosan megmaradt istenasszonyról a hozzásimuló Eros árulja el, hogy Aphroditének kell lennie. Az eddigi ideális ábrázolás mellett az istenek csoportjában egyéni sajátságokat is megszólaltat a mester, melyek az isteni méltóság és fenséggel ellentétben a gyarló ember testi és morális fogyatékosságaira emlékeztetnek: Hephaitos bénasága, Eros alakjának elvé- konyítása, Bacchus kövéres, lágyhúsú teste, vagy az Ares figuráján végig áradó nyugtalanság, mindezeknek a reális emberi hibáknak, s hozzá még az istenek alakjain, helyet adott a művész. S ezzel már felcsillannak az újabb művészeti felfogás nyomai. Még egy másik jelentős újjítás történt a tárgykörben is. Valahányszor a korábbi művészet egy templomot, vagy valamilyen kultuszhelyiséget szobrászati díszekkel ékesített, tárgyát mindannyiszor a mythoszból merítette. Még az olympiai Zeus templom keleti ormának merész naturalista újítója is mythologiai themánál maradt. Dé itt az ideális stílus legtökéletesebb termékei között egyszerre csak
