Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936
Dr. BÖHM KÁROLY. 1846—1911. Az elmúlt évvel 1936-ban negyedszázad telt el Böhm Károly halála óta, elég idő ahhoz, hogy filozófiai tanai elterjedjenek, szellemi nagyságának arányai messzeláthatóan kibontakozzanak. Nem mondhatni, hogy Böhm iránt hálátlan volt az utókor, falán még azt sem, hogy kora nem ismerte fel, hogy pályáján mellőzték volna. Hiszen igen fiatalon, alighogy Pozsonyban és Németországban theologiai tanulmányait befejezte, 1870-ben a pozsonyi theologiai akadémia rendkívüli s az ottani gimnázium óraadó tanára; három év múlva, miután tanári oklevelet szerzett a klasszika filológia és filozófia tárgyaiból, megválasztották a mi gimnáziumunkba rendes tanárnak, majd harminchét éves korában igazgatónak; 1896-ban a kolozsvári egyetem meghívja a filozófia nyilvános rendes tanárának; ugyancsak korán lett levelező, majd rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A halála óta eltelt huszonöt év alatt pedig az elismerésnek és kegyeletnek emlékezetes megnyilvánulásait láttuk: főművének harmadik kötelét az Akadémia a nagy jutalommal tüntette ki; besztercebányai szülőházát 1913-ban nagyszerű emléktáblával jelölték meg, s ez alkalommal emlékkönyv jelent meg, mely három terjedelmes kötetben az életrajzot és a filozófiai rendszer taglalását adja; 1924-ben .az Akadémia ünnepelte elhúnyt jeles tagját, amikor is a kiváló filozófus, Pauler Ákos mondott mélyreható, tömören jellemző •emlékbeszédet; 1928 óta gimnáziumunkban, dr. Szigethy Lajos buzgó kezdeményezésére, művészi emléktábla hirdeti Bőhm Károly •érdemeit; 1930-ban Szegeden a Dóm-téri Nemzeti Pantheonban helyezték el mellszobrát. És nemcsak éppen ott, ahol családi kötelékeivel, hivatali működésével, tudományos munkásságával mélyebben gyökerezett Bőhm, nemcsak ott ismert és tisztelt a neve, hanem már a közönség egyre szélesebb rétegeibe tört utat magának az a felfogás, amelyet korábban csak a tanítványok szűkebb köre vallott meggyőződéssel, hogy Bőhm Károly a magyar filozófiának valóban méltó, európai mérték szerint is kimagasló képviselője. Főműve „Az ember és világa“, amelynek négy kötete 1883-tól 1912-ig jelent meg, az utolsó már a szerző halála után.1) 1928-ban !) Az egyes kötetek alcíme: 1. „Dialektika vagy alapfilozófia“, 2. „A ^szellem élete“, 3. „Axiologia vagy értékelmélet“, 4. „A logikai érték tana“.
