Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935

55 tematikai vagy technikai értelem és szervező képesség kétségtelen jeleivel találkozunk. Ha tanári és nevelői munkánk behatóan első­sorban ezekre irányulhatna, akkor ezek sokkal alaposabb és sokol­dalúbb képzettséggel hagyhatnák el iskolánkat, a tehetségesek pe­dig már itt megszabadulhatnának a kezdet tétova ingadozásaitól. Különösen itt a fővárosban, ahol a környezet természetes hatása éppen az ilyen ifjakra öntudatlanul is érvényesül, kár, hogy a sok tehetség nem nyerhet alaposabb és rendszeresebb kiképzést csupán azért, mert közhely, hogy elsősorban a gyengéken kell segítenünk. Nemzetünk és egyházunk érdeke is azt kívánná, hogy ne a szel­lemi proletáriátust növeljük, hanem olyan ifjakat neveljünk, akik széleskörű erkölcsi és szellemi előképzettség birtokában tehetséggel kerülnek ki az életbe s így tényleg meg tudják oldani azokat a ne­héz feladatokat, amik majd rájuk várnak. Internátusunknak a jövőben egyre inkább a tehetségek neve­lésével kell foglalkoznia! Kell, hogy a jövőben egyre gyakrabban legyünk tanúi annak, aminek tanúi voltunk márc. 29-i műsoros es­ténkén, ahol növendékeink mint vers- és zeneszerzők, mint színda­rabírók és szellemes előadók szerepeltek vagy az iskola kézügyes­ségi kiállításán, ahol mint kis bútortervezők és készítők'vagy mint festőművészek mutatkoztak be. Kitűntek ezek között s ezért juta­lomban részesültek a következő növendékek: Elischer Gyula, VIII. (sport, beszédek, festőművészet), Szegő Miklós, VII. (zene és festő­művészet), Dezséry Endre, VI. (irodalom), Bóday Pál, V. (iroda­lom), Szőke Dezső, III. (műhelygyakorlatok), kiváló előmenetelért pedig Mikó Miklós, V. Sándor János és Szabó Endre, I. o. n. ka­pott jutalmat. Végül, ami a legszebb s amit szokás szerint taná­raiknak jóváhagyásával maguk a növendékek szoktak odaítélni: a „legjobb fiú“ ’ díját, értékes könyvjutalmat, ebben az évben vitéz Uray Tibor, VII. o. n. nyerte el. Az intézet munkája egyébként, a növendékek egészségügyi gondozása és ellátása, tanulmányi ügyeiknek vezetése, általános műveltségűknek a főváros muzeális, színházi, zenei értékeivel való emelése ebben az évben is az előző évi értesítőkben ismertetett keretek között mozgott. Legyen szabad az érdeklődőket ezekre a lapokra utalni. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy hálás köszö­netét ne mondjunk azoknak, akik az internátus munkáját érdeklő­déssel kísérték, elsősorban iskolánk igazgatójának, felügyelőjének és gondnokának,valamint azoknak, kik adományaikkal ebben az év­ben is felkeresték intézetünket. Ez utóbbiaknak nevét az Adomá­nyok rovatában külön is felsoroltuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom