Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935
20 Ezenkívül még két alapítványról kell megemlékeznünk: Kéler Napóleon boldogult édesanyja Kéler Sándorné Bielek Terézia emlékére 5000 forintos alapítványt tett, hogy annak jövedelmének fele részét a templomi ének fejlesztésére esetleg templomi énekkar szervezésére, másik fele pedig beteg vagy üdülésre szoruló tanárok és tanítók anyagi támogatására használandó. Mindezeken kívül Kéler Napoleon évente 2000 koronát adott a gimnázium szertárának építési alapjára, Kéller Terézia pedig- évente 400 K-át. Ez alap értéke 1918-ban 32.081 K 04 fill. volt. A Kéler Sándorné alap mai értéke 1 P 21 fill., a szertárépítési alapé pedig 3 P 95 fillér. Ha meggondoljuk e négy alapítvány célját, azt látjuk, hogy a nemesszívű alapítók egyházunkon és iskolánkon akartak segíteni, mert ha a gimnáziumot ellátták jóléti és tudományt célzó intézkedéseikkel, ezáltal könnyítettek az egyház terhein, melyek a többi iskolák fenntartásával járnak. A Diák Otthon néhány éven át működött, tanárok tettek néhány tamulmányutat és üdülésre szoruló tanárok is kaptak néhány éven át anyagi támogatást, Aztán lassanként megszűnt, megdermedt minden. Az egyház alapjai elvesztésével, hadikölcsönök által oly veszteségeket szenvedett, hogy azokat még ma sem tudta kiheverni. Emlékszem rá, hogy egyszer Kéler Napoleon új gimnáziumunk tanári előszobájában volt s beszélgetett velünk. Akkor még a szomszédos Török-féle telek helyén kert volt hatalmas, öreg- akácfákkal. Erre a kertre mutatva azt mondta, hogy azt a telket az egyháznak valamikor meg kell vásárolnia, sőt még az utolsó nadrággombot is oda kell adni, hogy ez a terület az egyház tulajdonába jusson. Múltak az évek, meghalt a nemesszívű alapító, kivágták a szomszéd kert hatalmas akácfáit. Minden siralmas, szomorú helyzetbe jutott és mégis mintha az Isten lépett volna közbe, a dolgok valahogyan kezdtek jobbra fordulni. Egyházunk anyagi helyzete lassú javulást mutat. A szomszéd telek helyett egyházunk állami segítséggel megvette a Damjenich-utca 28/b számú házat. Amiről azelőtt csak álmodoztunk, az internátus is megvelósult s bár létesítésére és fenntartására sok terhet jelent az egyházra nézve, mégis örvendetesen fejlődik s az iskola mellett kitűnően végzi nevelési feladatát. A szomszéd kert helyett is kaptunk kárpótlást, mert Mikola Sándor iskolánk udvarát olyan kertté alakította át, hogy minden szemnek gyönyörűsége telik benne s azt mondhatnám, hogy alig van fővárosi iskola, melynek ily szép kertudvara volna. Sőt evangélikus nyomda is van Damjanich-utcai házunkban, a Fébé-nyomdája. Ki merte volna mindezt megjósolni a háború utáni súlyos, szomorú években. Amit iskolánknak adtak a jótevők, az örökre az övék marad, mert jóakartuk örök hálára kötelez és örökkévaló nemes például